A Bud Spencer-filmekre hajazó magyar átkeresztelés ellenére a film vérbeli hongkongi mozit takar, de nem akármilyet, nem egyszerűen dögös keménykedőst, hanem mindemellett roppantmód vicces alkotást.
Aki a kőkemény Bruce Lee-stílust Buster Keaton burleszkjeivel és egy csipetnyi Tarantino-féle, attól mégis némiképp különböző humorral fűszerezte, nem más, mint Stephen Chow, aki a Shaolin foci című, stílusát tekintve legújabb projektjéhez hasonlatos mozival vívta ki a világ filmes ínyencségre áhítozó mozirajongóinak tiszteletét. A filmet író-rendező és főszerepét is eljátszó Chow, aki mindhárom minőségében remekel a filmben, és akit zsenge gyermekkorában igézett meg Lee mester, olyan mozit szeretett volna, ahol ő tetszeleghet a nagy tudású harcművész szerepében. Mivel azonban oly tálentummal nem rendelkezett, mint a rajongott hős, kénytelen volt humorosra venni a figurát, s e hozzáállásnak köszönhetően olyan remek mozis kollázs született, melyre hangulata, látványvilága és humora okán minden további nélkül használható a megtisztelő egyedi jelző.
A történet helyszíne a harmincas évek Shanghai-ának egy lepusztult külvárosi lakótömbje, melynek lakói és a környék legrettegettebb triádja között véres háborút robbant ki. Egy piti szélhámos és ijesztően nagydarab, ám annál ártatlanabb cimborája, csatlakoznának a rettegett baltás bandához, ha lenne hozzá elég erejük és ügyességük. Ennek híján azonban csak a nyomornegyed lakóival keménykednek, akik viszont meglepően ellenállónak bizonyulnak nem csak a két bajkeverővel, hanem a közben beavatkozni kényszerülő tridáddal szemben is.
A film tehát a nyomornegyed és a triád mindent elsöprő háborúját meséli el, de nem a szokásos módon, a lenyűgöző harcjelenetek közt ugyanis mindig jut idő egy-egy zseniális poénra, mindemellett a félelmetes látványorgia is csak azt támasztja alá, hogy nehezen besorolható, ám annál szórakoztatóbb, szinte a zsenialitást ostromló filmmel van dolgunk. A pofonok földje nem mellesleg bevételi rekordokat döntött hazájában és valószínűsíthetően gyorsan és nem véletlenül terjedő keleti filmes-kultusz keltette hullámot meglovagolva világszerte hirdeti, mely irányba kellene nyúlnia Hollywoodnak vérfrissítést keresni.
