A rendőrélettel foglakozó tévé- és mozifilmek sokaságából már jól ismerjük az amerikai zsarutípusokat. Van a mindenre elszánt, a rafkós és kemény, a szabályzatot bújó puhány, a simulékony patkány, a szerencsétlen balfék... - s még ki tudja hány! Végtelen variációs lehetőség rejtezik filmrevitelükben: lehet az klasszikus krimi, thriller, vígjáték, pornó. A rendőr mindenhol üt.
Jake (Ethan Hawke) frissen végzett az akadémián. Közlekedési előképzettsége után magasztos erkölcsi elvektől vezérelve a kábítószerellenes osztaghoz kéri magát. A nagy nap reggelén elbúcsúzik asszonyától, és elindul az eligazításra. Ám nem a rendőrőrs társalgójába, hanem egy bárba kell mennie. Itt vár rá felettese, Alonzo (Denzel Washington), a gengszter-rapper kinézetű nyomozó. Laza, flegma és kikezdhetetlen önbizalmú: a kezdő igazi rémálma. Mindig igaza van, minden sikerül neki. Elindul a nap, meg az autó. Látogatások sora kezdődik. A tégla, a szerető. Akció, gyilkosság napi rutin szerint. Közben kiderül, hogy nem az iskolában tanultaknak megfelelően kell intézkedni, sőt élni sem. Alonzo kifejti: "El kell döntened, hogy mi vagy: birka vagy farkas, a temetőbe vagy haza akarsz menni..." Ám a megrögzött farkaslét ellenségeket szül. Ölni kell - ugyanúgy. Csalni kell - ugyanúgy. Kérdés, hogy meddig lehet elmenni...
Antoine Fuqua rendező a rendőrlét mélyére ás filmjével: nem felületes karaktereket jelenít meg, hanem a jól ismert jegyeket összegezve ütköztet két személyiséget. Mit is jelent mások felett állni? A rappervilágban othonosan mozgó alkotó Coolio Gangster's Paradise című számának MTV-díjas videoklipje után nagy rutinnal jelenítette meg a Los Angeles-i alvilág utcáit és belső tereit. Ehhez Mauro Fiore operatőr különös hangulatú képeket komponált. Az egy napot felölelő történet első részében nappal van, s a valós idő kínos lassúságával kúszunk át az estébe, majd éjszakába. A fények változásai a belső hangulatok ritmusához igazodnak. Így haladunk helyszínről-helyszínre. Ezek között összekötő kapocs az autó, amellyel a két férfi közlekedik. Így válik a film egyfajta városi road movie-vá. Utazás közben látjuk az utcák dzsungelét és párbeszédeket hallunk: a két férfi vitáit. Alonzo meggyőzi Jake-et. Jake behódol, alkalmazkodik, megéli Alonzo világát, majd fellázad ellene. A kísértő és kiválasztottja végsőkig menő harca ez. Az utca törvénye és az ifjú rendőr által képviselt (a darab végére ugyan már kissé átgyúrt) eszmék végül győznek a kisiklott Alonzo fellett. A végső ítéletet ugyan nem ők mondják ki - a férfi sorszerűen fut bele saját végzetébe.
A film borongós képeit húzós zenék festik alá: Cypress Hill, Xzibit, Dr. Dre, Snoop Dogg - utóbbi kettő szereplőként is megjelenik.
A nyomottság és melankólia mellett persze tökös akciójelenetekben, emlékezetes beszólásokban sincs hiány: televarrt feketék és dél-amerikaiak tucatjai ijesztgetnek bennünket a vászonról, akik bizony lődöznek, s ezt zamatos szavakkal is fűszerezik.
A zsarufilmek ismerős elemei visszatérnek: mindent értünk, ismerünk, mégis minden más. Fojtott, kétértelmű. Nem felsőbbrendű igazságok keresése, hanem két különböző elveket valló férfi küzdelme ez. A végeredmény pedig nem egy hatásvadász díszletek közé helyezett kemény, ámde igaz és érzelmes darab, hanem egy hihető realizmussal megrajzolt történet: izgalmas és elgondolkodtató.
