Elég tisztességes fejmosást kapott tőlem két éve a 21 Jump Street – A kopasz osztag, elég jól muzsikált viszont a box office-nál ahhoz, hogy elkészüljön belőle a folytatás. A változatlan alkotócsapattal összerakott 22 Jump Street – A túlkoros osztag azonban meglepően jól sikerült, és messze felülmúlta az első részt.
Hihetetlen, de a forgatókönyvet másodmagával is jegyző Jonah Hillnek jót tett, hogy kimerített minden klisét az első részben, így kénytelen volt elővenni jobbik énjét, és használhatóbb poénokhoz nyúlni. Az akció-vígjáték második részében persze nem találja fel senki a spanyolviaszt, mindösszesen annyi történik, hogy a középiskolás vulgáris humort az immáron egyetemre küldött hőseink szofisztikáltabbra cserélték. Változást jelent az is, hogy az előző részhez képest felcserélődnek a szerepek, a középsuliban még menő Schmidt (Jonah Hill), már labdába se tud rúgni az egyetemista bulikkal könnyen asszimilálódó Jenkóval (Channing Tatum). Az öribarik össze is rúgják a port, hogy aztán a végére /SPOILER/ mégis helyre álljon a béke. Nem ez persze az egyetlen közhely a filmben, Schmidt /SPOILER/ kismilló csaj közül pont a rendőrfőnök (Ice Cube) lányát tudja meghúzni, Jenko /SPOILER/ pedig épp a főgyanúsítottal cimbizik össze, és persze bejut /SPOILER/ az egyetemi focicsapatban, aminek /SPOILER/ a legfontosabb meccse pont akkor van, amikor Schmidttel kéne nyomozni, így aztán /SPOILER/ lehet lelkizni az igazbarátság kontra önmegvalósítás témán is.
De annyi baj legyen. Mert a humor tényleg működik, néhányszor egyenesen hangosan felröhögtem. Jót tett volna nyilván egy kis húzás a filmnek, nem feltétlenül van szükség 112 percnyi ökörködésre, egy részen kifejezetten leül az amúgy is hihetetlenül egyszerű sztori, de elnézzük ezt is, mert a dramaturgiai üresjáratokban is záporoznak a poénok, és öröm nézni a két színész jutalomjátékát. Tatum még sosem volt ennyire együgyű, sejtem, hogy sok-sok jelenetett kellett újravenni, amikor kitört belőle a röhögés. Remek párost alkotnak Hillel, akivel a zsarus buddy filmek valamennyi fordulatát karikírozzák. Nem csak ezek kerülnek azonban pellengérre, hanem a folytatás mint műfaj is ízekre szedetik. Ha másért nem is – pedig de –, a film utolsó öt percéért mindenképpen érdemes megnézni a filmet, zseniális montázsban vetítik elénk a film további, 21 részben elképzelt sorsát. Szakadós. Tényleg.
