Nos, a szex néha lehet véresen komoly dolog is, vagy éppen komédia, ahogy azt Catherine Breillat filmje állítja. Nos lehet, hogy igaza van, ám a címmel ellentétben az ő filmje nem lett igazán szórakoztató vígjáték.
Egy szexfilm forgatásának kulisszái mögé tekinthetünk be. Abba a világba, amelyet az operatőrök mindig körültekintően kihagynak a kamera látómezejéből. Mert mi ugye mindig csak az összesimuló testeket látjuk, amint a háttérben éppen lemenni készül a nap, míg a tenger fodrozódó hullámai az egymásba fonódó testeket csapdossák.
Azt azonban nem szoktuk látni, amint a csapó után a szereplők elrohannak a melegedőbe, hogy kabátban és forró teával hevítsék fel magukat, közben pedig kritikus megjegyzéseket tegyenek partnerük csóktechnikájára, vagy éppen szájápolási szokásaira.
Így tehát a felkínált lehetőség, hogy a kamera mögé is bepillanthassunk, valóban csábító lehet. Viszont az, amit Breillat mutat meg nekünk, csak arra elég, hogy kiábrándítson ebből az eddig rejtett világból minket.
Valódi tanulságok, igazi helyzetek helyett az általa bemutatott háttérországban semmi más nem zajlik, mint üres, tartalmatlan diskurzus, amelynek néha egy-egy felcsatolható hímtag a tárgya, máskor meg a szereplők élete, ami viszont valami miatt teljesen képtelen megfogni a nézőket.
Nem szimpatizálunk velük, nem aggódunk értük, nem nevetünk vagy sírunk velük. Lehet hogy ez pont annak köszönhető, hogy tudatalattinkba ők pusztán testekként ivódtak be afféle szakmai ártalomként? Lehet, hogy nem is szabadna lelki problémáikat a nézők elé teregetni?
Ez sem elképzelhetetlen.
Mint ahogy az sem, hogy egyszer valaki tényleg képes lesz egy épkézláb komédiát forgatni a szexről. Mint ahogy páraknak már sikerült is korábban. Breillat meg még gyakoroljon egy kicsit...
