Nemrég került mozikba az izlandi Bárány, amelyben a sztori egy mutáns bárány körül bonyolódik. Ez a misztikus horrordráma adta az ötletet ahhoz, hogy összeszedjünk néhány különleges állatos filmet. Az olyan nagy klasszikusokat, mint A cápa vagy a Lassie hazatér, kihagytuk, inkább azokra a filmekre koncentráltunk, amelyekben a mozivásznon amúgy kevésbé népszerűnek számító állatok szerepelnek.  

Pig (2021)

Kezdjük a legfrissebb fura filmmel, amely hozzánk egyelőre sajnos még nem jutott el. A címbéli sertés egy oregoni gombász tulajdona, akit nem más alakít, mint Nicolas Cage. A szarvasgomba kitúrására specializálódott disznó a magányos férfi egyetlen barátja, így amikor elrabolják, először depresszióba esik, majd elindul a nagyvárosba, hogy visszaszerezze az imádott állatot.  A sztori alapján nyilván minden néző arra számít, hogy Cage átmegy John Wickbe és véres bosszút áll, de Michael Sarnoski filmje alaposan rácáfol a nézői elvárásokra. És ennél többet nem is lenne ildomos elárulni a sztoriról.

Gunda (2020)

Victor Kossakovsky Gundája papíron dokumentumfilm, de olyan, amilyet korábban nem láthattunk. Nincsenek benne magyarázó feliratok, sőt semmilyen narrációt, szöveget vagy kísérőzenét nem kapunk, és még embereket sem látunk. A Gundában mindössze annyi történik, hogy a kamerák pár hónapon keresztül rögzítik egy malaccsalád életét fekete-fehérben, plusz néhány tyúk, illetve egy marhacsorda is cameózik. A film felveszi az állatok életritmusát, hosszú, kitartott képeken láthatjuk, ahogy a kismalacok szopnak, alszanak vagy játszanak. A rendező egy élményt próbál átadni, azt akarja, hogy másfél óráig úgy érzékeljük a világot, ahogy az anyakoca, a kismalacok, az életük során először szabadon engedett csirkék vagy a réten vágtató tehenek. (A Port kritikája a filmről itt olvasható.)

Willard (1971)

A patkányos filmekről külön összeállítást lehetne készíteni, annyi van belőlük. (A nemrég mozikba került új Az öngyilkos osztagban is kulcsszerepet kapnak a rágcsálók.) Daniel Mann horrorja akkora klasszikus, hogy 2003-ban még egy meglepően vállalható remake is készült belőle, de mi inkább az eredetit ajánljuk. A film főhőse egy félénk és magányos férfi (Bruce Davison), aki 27 évesen még az anyjával él. Egy nap patkányokat talál a hátsó udvarban, de anyja utasítása ellenére képtelen elpusztítani őket, helyette háziállatként kezd bánni velük. Később a rágcsálók segítségével próbál bosszút állni azokon, akik megkeserítik az életét.

Hívatlan látogató (1983)

George P. Cosmatos filmjében is egy patkány az egyik központi karakter, és ő még kevésbé barátságos. A sztori szerint a Peter Weller által alakított üzletember családja elutazik, így ő egyedül marad a manhattani házban. Bart egy idő után mégis úgy érzi, hogy nincs egyedül: mintha egy idegen betolakodó jelent volna meg, akit nem látni ugyan, de árulkodó jeleket hagy maga után. A férfi egyre megszállottabban vadászik a titokzatos jövevényre, és ez a munkahelyi teljesítményén is meglátszik. Képtelen az összpontosításra, egyre rendetlenebb, egyre szétesettebb. A Hívatlan látogatóban az a legnagyobb bravúr, hogy hiába derül ki viszonylag hamar, hogy a főhőst nem szellemek vagy démonok, hanem „csak” egy óriáspatkány terrorizálja, mégis képes a frászt hozni a nézőre.

Vétlen Balthazár (1966)

Robert Bresson klasszikusának címszereplője egy sokat sanyargatott szamár, amely egyik gazdától a másikig kerül. Ők mind különféle bűnöket – gőgöt, iszákosságot, lustaságot, durvaságot, pénzvágyat, a kiszolgáltatottak megalázását – testesítenek meg.

Balthazár élete végén egy öreg molnárhoz kerül, aki reinkarnálódott szentként tekint rá. Marie-t Anne Wiazemsky játssza, a későbbi híres Godard-színésznő (és Godard nagy szerelme).

Kosok 

Az izlandi Grímur Hákonarson dramedyjének egy testvérpár a két főhőse. Egymás szomszédjai egy festői szépségű völgyben, és az ország legjobb vérvonalú, díjnyertes juhait tenyésztik, ennek ellenére négy évtizede nem álltak szóba egymással. Amikor Kiddi birkáit végzetes betegség támadja meg, az egész völgy állattartása veszélybe kerül. Hogy a járványt megfékezzék, a hatóságok le akarják mészárolni az állatokat, ezzel viszont a férfiak nemcsak a fő bevételi forrásuktól esnének el, de az évszázadok alatt nemesített fajta is kihalna. A két testvér felismeri, hogy csak úgy menthetik meg a jószágokat, ha ennyi év haragtartás után újra összefognak.

Lovak és emberek

Az izlandiak és haszonállataik különleges kapcsolatát boncolgatja Benedikt Erlingsson szatírája is. A lovak értelmes, megértő szemeikkel figyelik meg azoknak az embereknek az életét, akik rajtuk lovagolnak, és akik hozzájuk hasonlóan állati ösztöneiktől vezérelve élnek. A nagy csontú, erőteljes izlandi lovak legalább olyan önfejűek, mint gazdáik, és ez olyan abszurd jelenetekhez vezet, mint amikor a film elején egy elszabadult csődör meghágja a környék legszebb kancáját, nyergében a büszke gazdával. Ezek az incidensek néha halállal végződnek – hol az emberek, hol a lovak húzzák a rövidebbet.

Kes (1969)

A 14 éves Billy Casper édesanyjával és bátyjával él egy bányászfaluban, Yorkshire közelében. Testvére, Jud a bányában dolgozik: huszonéves, durva és nagy nőcsábász. A kis főhős elég magányos ebben a nem éppen felemelő környezetben. Osztálytársai gúnyolják, hiányos felszerelése miatt a tanár megalázza tornaórán. Szerencsére Billy megleli a maga kis világát, ugyanis talál egy madárfiókát, s ettől kezdve óvja, védi, eteti és röpteti.

A kisfiú örökre szóló barátságot köt a sólyommal,

akit Kesnek nevez. A brit film nagy öregje, Ken Loach annak idején ezzel a személyes hangvételű drámával tette le a névjegyét. A Kest 1999-ben a Brit Filmintézet minden idők 7. legjobb filmjének választotta. Érdekesség: Amerikában nem lett olyan népszerű a vaskos yorkshire-i akcentus miatt. A United Artist amerikai vezetői állítólag azt mondták, hogy még egy magyar nyelvű filmet is könnyebben meg tudnának érteni.

Kedi – Isztambul macskái

Isztambulban több ezer macska él az utcákon,

ahol a metropolisz életének szerves részét képezik. Ebben a meditatív hangulatú dokumentumfilmben hét gyökeresen különböző személyiségű macska (a Simlis, a Szerető, a Pszichopata, a Bulikirálynő, a Játékos, a Vadász és az Úriember) szemén át láthatjuk az ókor óta létező, pezsgő kulturális életű városnak és lakóinak a mindennapjait.

Fekete fülű fehér Bim (Sztanyiszlav Rosztockij, 1977)

Ha a Lassie hazatér nem is fért bele a válogatásba, kutyás film nélkül nem lehet teljes egy ilyen összeállítás. A rendszerváltás előtt nemcsak a nyugatnak, a keleti blokknak is megvolt a maga kutyahőse Bim személyében, aki Gavriil Trojepolszkij Állami Díjas regényéből lépett át a mozivászonra. A történet kétlábú főhőse Ivan Ivanovics, akit többszörösen is sújt a sors: máig háborús sérülését nyögi, pár éve pedig a fia és a felesége is meghalt, így egyedül éli nyugdíjas éveit, mígnem magához vesz egy albínó szettert. Bim fajtájának minden előnyös tulajdonságával rendelkezik: okos, szép és hűséges, de pigmenthibája miatt az illetékesek nem hajlandóak származási papírokat adni neki.

Mai szemmel nézve nehéz megérteni, miért olyan kardinális kérdés ez, ahogy a szocialista propaganda is kizökkentheti a közönséget (a Bim és gazdája életét megnehezítő „rossz emberek” mind reakciósok, de a társadalom és a közösség többségében jó szándékú, önzetlen emberekből áll), a történet mégis működik, köszönhetően természetesen a kutyahűség univerzális témájának (amikor Ivan Ivanovics kórházba kerül, Bim a keresésére indul) és a címszereplő alakításának. Tény, hogy a kötelező „vörös farkak” lenyisszantásával akár másfél órában is el lehetne mesélni ezt a sztorit, a 180 perces (!) játékidő mégsem tűnik hosszúnak.

+1 Egy macska intim élete (1946)

Egy igazi kuriózum 1946-ból: Alexander Hammid és Maya Deren avantgárd filmesek 22 perces némafilmjében a macskák emberszerű karakterekké válnak, az állatarcok érzelmeket fejeznek ki, a határ elmosódik állati és emberi között. A The Atlantic szerint

ez minden idők legjobb, macskákról készült kísérleti filmje.