A Da Vinci-kód előzményében egy svájci laboratóriumból ellopják az antianyagot, amivel a teremtést lehetne modellezni: a semmiből jönne létre tehát valami (az ilyesmi a moziban szokott legkevésbé sikerülni). A véres lábnyomok a levegőben egyenest Vatikánba vezetnek, meg egy titkos társaság, az Illuminátusok karmaiba, ők valami régi sérelemért akarnak a róm. kat. egyházon bosszút állni. Színre lép már ismert professzorunk, Tom Hanks (Langdon prof.), s mint az előző filmben (csak itt csinibb parókában) hozza a nagyon-nagyon okos tudósi formát. De itt az előzőekben megismert Audrey Tautounál kissé szexibb Ayelet Zurer (Dottoressa Vittoria Vetra) is, elég egy éles pillantása, és elhiszem: ez a nő egyaránt ért az antianyaghoz és a betegségek diagnosztizálásához, úgy, hogy közben a frizuráját is karbantartja. De a két telitalálat mégis Ewan McGregor camerlengója (a camerlengo mondjuk afféle vészpápa) és a titkos gyilkos, a dán dogmafilmekből kimentett Nikolaj Lie Kaas (Ádám almái, Testvérem feleségét). Nikolajt persze itt is meghagyják rosszarcú elkövetőnek, de mégis jó nézni. Amit viszont nem, az a rengeteg szájbarágós párbeszéd, gyermeki szintre süllyesztett eszmefuttatások a tudomány és a vallás konfliktusáról, és persze maga a klisékbe fulladó sztori. A Da Vinci-kódnak az volt a fő baja, hogy egy az egyben ültették át a regényt, ennek meg az, hogy túl sok mindent hagy el a könyvből; amíg a jól megírt bestsellerben működnek a professzionális kötelezők (kidekázott fejezetlezárások, csavarások és a szálak összekuszálása), addig a film mintha döcögne, éppen reménytelen kiszámíthatósága miatt. Látványos búcsújelenetek, tanulságok szájbarágós leszűrése, végefőcím. Míg a Vatikánban A Da Vinci-kód után forrt a levegő, ezt már mérsékelten kommentálták. "Az olyan regények és filmek, mint A Da Vinci-kód és az Angyalok és démonok sikere nyomán a katolikus egyháznak át kellene gondolnia, miként használja fel a médiát saját maga bemutatására" - írta a Vatikán lapja, de emellett ártalmatlan szórakozásnak tartja a filmet.
Hát persze, hogy ártalmatlan. De attól még lehetett volna egy bíborosos-rejtvényfejtős jó mozi, bizsergetőbben, izgalmasabban, szórakoztatóbban előadva.
