A rendíthetetlen aktivitással dolgozó, idén 66 éves Steven Spielberg még most is képes megújulni. Háromévnyi munka (és harmincévnyi előkészület) után, 2011 végén került a mozikba első animációs filmje, a valódi színészek mozgását és gesztusait felhasználó motion-capture technológia segítségével.
A mester ismételten mert nagyot álmodni. Filmje, a Tintin kalandjai a rendkívül népszerű francia képregénysorozaton alapul, mely 1929-től '76-ig jelent meg, és Spielberg már korábban is merített a történetekből az Indiana Jones megalkotásakor. De ezúttal nem a rendezőmogulé az egyedüli érdem: producertársa Peter Jackson, akivel az első film után több folytatást terveznek. Az esetleges második részben a két alkotó helyet cserélne, így a rendezői feladatai Jacksonra hárulnak. Kollaborációjuk azért jelentős, mert míg Spielberg A cápával és a Harmadik típusú találkozásokkal lefektette a mai Hollywood szabályait és megteremtette a szezonális blockbusterek, az eseményfilmek fogalmát, addig Jackson mindezt a XXI. századra adaptálta: A Gyűrűk Ura-trilógia forradalmi speciális effektusaival és grandiózusságával újradefiniálta, amit a monumentalitásról gondolunk.
A kérdés az volt, vajon Spielbergnek sikerül-e előcsalnia azt az énjét, mely oly naggyá tette az első három Indiana Jones-filmet, vagy megelégszik a negyedik részhez fogható "utórezgéssel"? Egyáltalán működni fog a motion-capture technológia, mely a hagyományos 3D-s animációs filmekkel ellentétben éppen fél-realisztikusságával teszi roppant élettelenné a szereplőit (lásd például Polár Expressz)?
Az eredmény vegyes képet mutat: a számtalan országba kalauzoló, izgalmas cselekmény valóban a klasszikus Jones-mozikat idézi, ugyanakkor hiányzik belőle azok játékossága. Mintha Spielberg túlontúl beleszeretett volna a rendelkezésére álló technológiába és mindent elkövetett, hogy feszegesse annak határait. Ennek legékesebb példája a "vágás nélkül" zajló, a teljes várost átszelő üldözéses jelenet. Az itt használt lenyűgöző kamerakezelés a szcénát rendkívül feszültté, ugyanakkor valamennyire mégis elidegenítővé teszi, hiszen a való életben ez megvalósíthatatlan lenne. Egy efféle animáció azonban éppen attól lesz igazán átélhető, ha úgy tetszik, befogadói szemmel "hiteles", hogy a moziból megszokott dolgok köszönnek belőle vissza.
A Tintin kalandjait tehát nevezzük bátran becsületes félsikernek: szórakoztató, izgalmas és az eddig nagy stúdiók által készített motion-capture filmek közül kétségkívül a legsikerültebb darab, ugyanakkor hiányzik belőle az a bizonyos plusz, amiért a klasszikus Spielberg-filmeket megszerettük. Mindenesetre kíváncsian várjuk a folytatást, mert reményeink szerint elkészül: az első epizód az amerikai mozikban csalódást keltett, ellenben Európában nagy sikert aratott.
