Egy újabb Latin-Amerikai csoda: kemény téma és fogalmazás, mindenféle hollywoodi manírtól mentesen!
Az új mexikói film
Robert Plá személyével újabb alkotóval bővült az "új mexikói film"-es névsor. Eddig leginkább Alejandro Gonzáles Inarritu hódított, olyan filmekkel, mint a Korcs szerelmek vagy a Bábel, de ott van köztük Alfonso Cuarón az Anyádat is című filmmel vagy Guillermo del Toro, aki annak idején A faun labirintusa című alkotással robbant be a filmes világba.
A társadalom Mexikóban
A zóna című filmmel elsőként az idei Mexikói Filmhét során találkozhatott a közönség. Az idei seregszemlén hat játékfilm és öt rövidfilm volt látható, melyek mindegyike aktuális társadalmi problémákra reflektált a maga módján. Rodrigo Pla filmje éles társadalmi szatíra. A filmben ábrázolt világ zavarba ejtően sok hasonlóságot mutat egyes latin-amerikai országokkal, de itt Európában is ismerős emlékeket hív eló a film. Az óriási társadalmi különbségek közepette az emberek erkölcsi normái átíródnak, melynek során mindössze az foglalkoztatja őket, hogyan tudják megtartani legfontosabb kincseiket: vagyonukat és kiváltságaikat. Egy ilyen világban elsőként az együttérzés és tisztelet tűnik el.
A zóna
A film igazi főszereplője, mint ahogy a cím is erre utal, a zóna. Ebben a zárt és elkülönített világban az érdekelte a rendezőt leginkább, hogyan alakul ki az a primitív és embertelen gondolkodásmód, amely szerint a másik ember, a rabló, az idegen már nem is tekinthető önálló, jogokkal bíró személynek. Nem más, mint ellenség, akit könyörtelenül el kell pusztítani. A zóna lakóinak tökéletesen nyírt és tökéletesen zöld kertje a legrémisztőbb és legsötétebb emberi ösztönöket fedi el. A betonfallal és a szöges dróttal körbevett, bekamerázott zóna a nyomorgó, éhező, szegény Mexikóváros közepén létrehozott kis sziget. Az a hely, ahová a rendőrség is csak engedéllyel léphet be.
A történet
A helyszín egy magas falakkal és szögesdróttal körbezárt terület valahol Mexikóvárosban, melynek lakói rendezett, biztonságos és szép környezetben élik mindennapjaikat. Egy viharos éjszaka azonban három srác a szomszédos nyomornegyedből átjut a falakon és betör az egyik házba. Azonban a rablás tragédiába torkollik, melyet a zóna lakói a rendőrséget kihagyva, a saját törvényei szerint akar megoldani.
Kamerák kereszttűzében
A zóna nem elmondani akar valamit, hanem megmutatni. Ennek megfelelően a film vizuális megkomponáltsága roppantul összetett. Rodrigo Plá pontosan ráérzett, hogy a kamera többé már nem fegyver, melyet magunk elé tartva a valóságot filmezhetjük, ahogy tette ezt Wim Wenders A dolgok állásában. Éppen ezért különféle - ipari, házi, filmes - kamerák segítségével - még ha lehetetlennek is hangzik - többféle objektivitást ad a filmnek. Nem azért használja a különböző kamerákat, hogy a világ sokszínűségét megmutassa, hanem hogy különböző olvasatait adja ugyanannak a történetnek.
Kinek ajánljuk?
- szociológusoknak.
- komoly filmesztétáknak
- a film szerelmeseinek
- a rendőrségnek
Kinek nem?
- pláza cicáknak és testőreiknek
9/10
