Franciák között lengyel, tudós férfiak között nő, nők között özvegy, özvegyek között szerető – mindmegannyi identitásválság…
Őszintén megvallom, Marie Curie életét vajmi kevéssé ismertem, mielőtt láttam volna a Manna Produkció legújabb bemutatóját, a Radioaktívot. Középiskolás tanulmányaimból és olvasmányaimból tudtam, hogy az orosz fennhatóság alatt álló Lengyelországban született, majd Párizsba került; hogy ő fedezte fel a radioaktivitást; hogy férjével, Pierre Curie-vel dolgozott együtt, aki tragikus lovasbaleset áldozata lett; hogy az első Nobel-díjas nő volt, és hogy a radioaktivitás okozta sugárfertőzésben halt meg. Hogy milyen színházi előadást lehet készíteni életéből, azt még csak nem is sejtettem, így kíváncsian ültem be a Jurányi kamaratermébe.
A rendező, Kovács Dániel Ambrus, a dramaturg, Bíró Bence és a Marie Curie-t megformáló Gyöngy Zsuzsa monodrámában képzelte el megmutatni a kétszeres Nobel-díjas tudósnő életét. Pontosabban annak egy biográfiailag fontos részletét, hogy aztán – ha filmről lenne szó, azt mondanám, flashback-szerűen – felidéződjenek élete korábbi mozzanatai is. Az elbeszélt életszakasz Marie Curie-nek a nála öt évvel fiatalabb matematikussal, a házas, négygyermekes Paul Langevinnel folytatott szerelmi viszonya, amely ugyan csak néhány hónapig tartott, de majdnem Marie tudósi pályájába került.
Pierre Curie 1906-ban halt meg, Marie ezután munkájába és két lánya nevelésébe temetkezett. 1910-ben kezdődött a viszony Pierre egykori tanítványával, akinek addigra már jócskán megromlott a házassága feleségével. A Radioaktív Curie-je által csak „dögnek” nevezett nő azonban nem volt hajlandó elválni férjétől, a francia sajtó pedig az ekkor már Nobel-díjas fizikusnőt okolta a házasság szétbomlasztásával. Szabályos karaktergyilkosság zajlott ellene: természetesen felemlegették neki, hogy nem francia, sőt, az egyik vád az volt, hogy zsidó, ami néhány évvel a Dreyfus-per után is jó lejárató eszköznek bizonyult.
Ezzel a problémával kell szembenéznie Marie Curie-nek egy laborban töltött napon s kell döntést hoznia a hogyan továbbról. Különösen, hogy megérkezik a hír, megkapja második, ezúttal kémiai Nobel-díját, majd ezzel együtt az Akadémia szíves kérése, hogy mondja vissza a díjat, mivel szerelmi botránya besározná a tekintélyes királyi intézet jó hírnevét. Marie a Paul iránt érzett szerelem és tudósi karrierje között őrlődik, miközben két gyerekére is tekintettel kell lennie.
Gyöngy Zsuzsa kevés eszközzel, mégis hatásosan érzékelteti Marie Curie életének nagy drámáját. A higgadt, precíz tudósból minduntalan előtör a szerelmes nő, a gyermekeit féltő anya, a kemény küzdő eltökéltsége és a küzdelembe belefáradt özvegy letargiája. Szenvedélyes düh fűti a hazudozó sajtó ellen, és keserű megvetés érződik ki hangjából a konkurens feleség iránt. A laborban most is kísérleteket folytat, de szüntelenül leáll vele, hol hogy egy táviratot adjon fel telefonon, hol hogy a táblára krétával táblázatba foglalva jegyezze fel a jövő alternatíváit.
A tudós mögött feltárul az ember, a hosszú monológban felidéződnek az életút egyes epizódjai: mikor Lengyelországban házitanítóként fele fizetését Párizsban tanuló nővérének kellett adnia, viszonya egy lengyel fiúval, amelyből azért nem lehetett házasság, mert a fiú szüleinek túl szegény volt – egyszóval egy nehéz, küzdelmes élet, sok csalódással és sok veszteséggel. Franciák között lengyel, tudós férfiak között nő, nők között özvegy, özvegyek között szerető – mindmegannyi identitásválság, amelyek száz évvel ezelőtt sokkal nagyobb problémát jelentettek, mint manapság jelentenének. Gyöngy Zsuzsa és a Manna Produkciója jól rajzolja föl ezeket, miközben természetesen alig több mint egy órában aligha lehet őket a maguk teljességében kibontani. De a Radioaktív nem is erre vállalkozik, hanem arra, hogy egy élet dramaturgiailag fontos pillanatát mutassa be, s ezt a vállalását maradéktalanul teljesíti is.
RADIOAKTÍV (Manna Produkció)
Előadja: Gyöngy Zsuzsa.
(Forrás: B. Kiss Csaba, kutszelistilus.hu)
