A koncert címe – Bartók kivirágzott fái – is innen fakad. A hangversenyt szeptember 21-én 19:30-tól tartják a Liszt Ferenc Zeneakadémián. A műsor szerkesztőjével és ötletgazdájával, Kelemen Lászlóval, a Hagyományok Háza megbízott főigazgatójával beszélgettünk.

Milyen zenei koncepcióra épül, és mitől különleges a Bartók kivirágzott fái című koncert?

Izgalmas kísérletnek leszünk fültanúi a Zeneakadémián szeptember 21-én. Ha ez a kísérlet jól sikerül, akkor egy új minőség jön létre Bartók zenéjének előadásában. Azért kísérlet, mert ilyet még nem nagyon csináltunk. Hogy megértsük az ötletet, vissza kell menni az időben. Egyrészt tudni kell, hogy Bartók Béla határtalanul tisztelte a népzenét, azt vallotta, hogy a népdal a művészi kifejezés legmagasabb formája. Azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet a népzenéhez nyúlni, Bartók három utat jelölt meg, és ez a három út máig érvényes. Az első út, amikor mint egy követ a gyűrűn, foglalatba helyezi a népdalt, előjátékot és utójátékot ír köré, és kíséretet is ír hozzá, de magán a népdalon nem változtat. A második út ennek egy változata, amikor a szerző ír népdalszerű képződményeket, ilyen például az Este a székelyeknél című műve, ami egy szerzett dallam, ugyanakkor teljesen népdalszerű. A harmadik, amikor a népzenei nyelvet a zeneszerző szétszedi, elemeire bontja, és kialakít belőle egy teljesen új saját poézist, művészi kifejezésformát.

Bartók az elsőnél ragaszkodott az eredetihez, feltételezésem szerint nemcsak azért, mert nagyon tisztelte a népdalt, hanem olyan elképesztő zenei hallással és memóriával rendelkezett, hogy képes volt fényképszerűen rögzíteni és megőrizni a népdalnak azokat a sajátosságait is, amelyeket kottába nem lehet leírni, rögzíteni. A kottaírás nyugati találmány és a népzene rögzítésére kevéssé alkalmas, hiszen ezeknek a népdaloknak a ritmusa nem mindig négy negyed, hanem esetleg le sem írható aszimmetriát tartalmaz. Vagy mondhatnám példának a belső hangsúlyokat, amiket nem lehet kottában rögzíteni és maga Bartók sem írta le ezeket, de amikor lejátszotta zongorán, akkor ezeket a hangsúlyokat belejátszotta a műbe. A Rapszódiában például, amikor Bartók két portátót írt fölfele, az nem azt jelenti, hogy kétszer kell játszani ugyanazt a hangot, hanem hogy a népzenei dűvőt beleírta a zenéjébe. Bartók Béla, Lajtha László vagy Kodály Zoltán vért izzadtak, mire le tudták kottázni ezeket a dallamokat. Ne feledjük, hogy akkor még nem volt lehetőség digitálisan rögzíteni azokat, a papír alapú megőrzés volt az egyetlen biztos forma, ezért muszáj volt leírni mindet.

Számunkra az első bartóki út a legérdekesebb, ahol az eredeti népdal jelenik meg idézetszerűen a művekben. Ezt akarjuk a koncerten is bemutatni úgy, ahogy Bartók hallotta, ahogy megszólalt benne a dallam.

Mely műveket mutatják be a koncerten?

Olyan műveket fogunk megszólaltatni, amelyek eredeti népdalokat tartalmaznak. Ilyenek elsősorban a népdalfeldolgozások, amelyeket Herczku Ágnes stílushű előadásában fognak hallani. A feldolgozásokon mindössze annyit változtattunk, hogy transzponáltuk Ágnes hangjához a dalokat. Egy másik változtatás a kolindákkal kapcsolatos: a zongorára átírt, eredetileg vokális népdalt ráhelyezzük a zongoraszólamra, ezt Pál Eszter adja elő. Ez azért is nagyon érdekes, mert a román nyelv hangsúlyozása és a hangsúlyok esése teljesen eltérő attól, amit amúgy a kottakép sugall. Hogy mást ne mondjak, a román nyelvben soha nincs az első szótagon hangsúly, ettől kezdve a zene is egy teljesen más interpretációt kap. Érdekes az is, hogy, a klasszikus és a népi vonózás teljesen eltér egymástól, ettől kezdve a zenei hangsúlyok is teljesen máshová kerülnek a hegedűs darabokban. A II. Rapszódiánál például a népdalidézet népi hegedűn szólal majd meg Pál István Szalonna előadásában, a „hozzáírott” részeket pedig klasszikus hegedűn Kokas Katalin hegedűművész adja majd elő. Hasonlóan ez a gondolat meg fog jelenni a duóknál is, de ott rövidségük miatt köréjük építettem egy kicsit többet az eredeti népdalokból, így azok atmoszféráját is jobban be tudjuk mutatni. A kétrészes műsorba Bartók Béla népdalfeldolgozásai közül a Nyolc, a Tíz és a Húsz Magyar népdalból, a Gyermekeknek ciklusból, a Bagatellekből, a Román kolinda dallamokból, valamint a hegedűduókból válogattam, de elhangzik mind a két rapszódia is.

Miben más ez, mint amit a Muzsikás csinált a Bartók-albumon?

A Muzsikás a jellemzően a Bartók által gyűjtött zenének az eredeti változatát tette lemezre, nem Bartók zenéjébe helyezték bele a népzenét, hanem arról szólt, hogy hogyan hallhatta Bartók ezeket a dallamokat annak idején a gyűjtései során. Próbálkoztak olyan újszerű megoldásokkal is, mint az Allegro Barbarónak a zongora-gardonos előadása, tehát más hangszerelésben adták elő a művet, de igazából ennek zenei konzekvenciája kevés lett. Amit mi próbálunk, az egy újabb lépés lehet a Bartók-interpretációban.

Milyen kihívást jelent a felkészülés a klasszikus és milyent a népzenészek számára?

A koncerten a komolyzenei és a népzenei élet kiváló előadói lépnek fel: a klasszikus zene előadóművész-élvonalába tartozó Kelemen Barnabás, Kokas Katalin vagy Nagy Péter, együtt fognak játszani a népzenészek élvonalába tartozó Pál István Szalonnával és bandájával vagy Herczku Ágnes népdalénekessel. Remélem, hogy a kísérlet nem robbanással fog fenyegetni, hanem összeolvad az, ami összetartozik és egy új minőség jön létre. A klasszikus zenészek alapvetően konzervatív szemléletűek, Kelemen Barnabásék viszont tág látókörű muzsikusok, és szeretik is a népzenét. Amikor felvetettük az ötletet, örömmel vállalták a részvételt. A komolyzenészeknek nehézséget jelent például a népi vonózás, hiszen nem csak technikájában, de gondolkodásban is eltér egymástól a két módszer. A feladat nem csak a komolyzenészeket, de a népzenészeket is kihívások elé állítja. Nekik többek között az lesz szokatlan, hogy az előadás során számolni kell, hiszen nem fogunk a Bartók-műtől eltérni, egy darab addig tart, ameddig tart; tehát mindenkinek a türelmére és nyitottságára szükségem van, hogy ezt a projektet sikerrel megvalósítsuk.

Mit szólna ehhez Bartók Béla, ha hallaná?

Ezzel kapcsolatban két gondolatom van. Egyrészt, hogy az ortodox Bartók-előadók valószínűleg ezért haragudni fognak. Másrészt, hogy Bartók ehhez mit szólna, nagyon remélem, hogy csak mosolyogna, és azt mondaná, hogy „Na”. Nem volt sokszavú ember, nem hiszem, hogy hosszú előadást tartana egy ilyen műsor után, de azt hiszem, hogy mindenképp mosolyogna a kísérleten.

Kinek szól a koncert? Inkább szakmai, műértő közönséget várnak vagy a laikus is megérti, hogy mi történik a színpadon?

Minden koncertnek az a lényege és a célja, hogy egyfajta művészi katarzist éljen át a közönség. Ebben egyrészt a magával hozott tudás, másrészt a pillanatnyi lelkiállapot és még sok egyéb tényező játszik közre. Azoknak ajánlom ezt a koncertet, akik felismerték már azt, hogy a katarzis fontos dolog az életükben és kíváncsiak arra, hogy ebben a zenében hogyan lehet katarzist átélni. Azt remélem, hogy a koncert során Bartók zenéjének és a népzenének is egy mélyebb rétege tárul fel a laikus zeneszeretők és a szakma számára is.

A hangversenyre erre a linkre kattintva tud jegyet vásárolni.