A Magyar Színházban október 12-én este rendhagyó premierre került sor. A teátrum felkérésére első alkalommal rendezett hazánkban színdarabot a neves ukrán filmrendező, Szergej Maszlobojscsikov.
A Kijevi Képzőművészeti Akadémián grafikusként, majd a Moszkvai Filmművészeti Akadémián rendezőként végzett művész drámai fantáziát készített a francia szerző 1845-ben megjelent novellájából, melyhez Puskin, Bizet, Meilhac és Halévy műveit használta fel. Szergej Maszlobojscsikov jelmez- és díszlettervezőként is közreműködött az előadás vizuális és képi világának megteremtésében.

- Díszlet- és jelmeztervezőként már több alkalommal is találkozhattunk az Ön nevével a Magyar Színház előadásainak színlapjain. Hogyan jött létre ez a tevékeny együttműködés Ön és a teátrum között?

- A beregszászi Illyés Gyula Színház vezetője, Vidnyánszky Attila - aki hosszú ideje nagyon jó barátom - vendégrendezőként már évek óta dolgozik a színházban. 1999 őszén meghívott Budapestre, hogy tervezzem meg a világhírű orosz balettművész, Vaszlav Nizsinszki életének utolsó szakaszát bemutató Hová lett a Rózsa lelke? c. darab díszleteit. Ezután Choderlos de Laclos: Veszedelmes viszonyok c. művének díszletét készítettem el, majd Iglódi István rendezésében a Csongor és Tünde színpadképének megtervezése következett.

- Színházi grafikától a filmrendezésig meglehetősen szerteágazó a pályája, színházi szakembernek vagy inkább filmrendezőnek vallja magát?

- Valóban rengeteg területen dolgozom, mert arra törekszem, hogy megtaláljam azokat a réseket az életben, ahol a teljesség igényével valósíthatom meg az elképzeléseimet. A filmrendezés és a színház világa mindehhez széles teret biztosít.

- A Carmen bemutatásával színházi rendezőként is debütál Magyarországon. Arra gondolnánk, hogy stílszerűen orosz szerző művét választja bemutatkozásképpen, de mégsem így történt.

- Ez a mű a romantika utolsó nagy története, amely még tükrözi a belső emberi szabadságot. Úgy tűnik számomra, hogy a demokrácia évszázados vívmányai az átlagos emberi értékeket állítják előtérbe, amelyek idővel megszokássá válnak. Ennek azonban megvan az a negatívuma, hogy kivesznek az életből az igazi érzelmek és remények. A ma embere racionálisnak, de egy kissé nemtelennek tűnik számomra, aki infantilis tudattal rendelkezik, és sokszor megtorpan a végső célok előtt. Szerettem volna egy olyan mítosszá vált történethez fordulni, amelyben a nagy küzdelmek és szenvedélyek kiemelt szerepet kapnak, nők és férfiak kitartóan haladnak viszontagságos útjukon céljuk eléréséig.

- Mégis található kapcsolat az orosz irodalom és a cigányság életvitelének jellemző szeletét elénk táró Merimée-mű között, hiszen Carmen története többek között Puskin Cigányok c. költeményének hatására született meg. Az orosz költő sokáig vándoréletet élt, ekkor néhány napot egy cigánykaravánnal töltött, s ezt az élményt örökítette meg az említett versben.

- Közismert tény, hogy a francia író rajongott Puskin verseiért. Az előadás kiegészül olyan hiteles mozzanatokkal is, melyeket Merimée spanyol levelezéseiből válogatottam, s bár közvetlenül nem részei az eredeti műnek, a Carmen létrejöttéhez nagymértékben hozzájárultak. A valódi dokumentum-részletek átkötésként, kapcsolóelemként funkcionálnak, melyeket Bizet és Merimée tolmácsolnak.

- A társulattal való kommunikációban jelentett-e nehézséget a közös nyelv hiánya?

- A próbafolyamat során rengeteg segítséget kaptam munkatársamtól, Ceszarszkaja Majától, aki nemcsak hűen tolmácsolja gondolataim, instrukcióim a művészek felé, de átültette magyar nyelvre az általam elkészített átirat teljes szövegét is. A próbák során nem egészen értem ugyan a magyar nyelvű szövegmondást, de ez lehetővé teszi, hogy kiemelten a rendezői munkára koncentráljak, amelynek szerves része, hogy figyeljem a színészek intonációját, gesztusait és viselkedését. A precíz szövegtudásnál sokkal fontosabb számomra a téma pontossága, hiszen az előadás több pontján is szembesülünk olyan helyzetekkel, melyekben a szöveg és a cselekedet ellenpontként hat.

- Ez az első olyan munkája, melyben íróként is közreműködött?

- Lényegében igen, ha nagyobb színházi produkciókról beszélünk. Kijevben egy Bulgakov-műből készítettem már saját átiratban kamaradarabot, Színházi regény címmel, de ez hosszú évekkel ezelőtt történt, ma már nem játsszák. Hozzáteszem azonban, hogy valamennyi filmem saját forgatókönyv alapján készült, így a szövegkönyv átdolgozása nem idegen tőlem.

- A látványvilág meghatározó, intenzív eleme az Ön előadásainak, ahol rendszerint néhány kiemelt szín és árnyalat dominanciája érvényesül. Ezúttal mennyire helyeződik hangsúly a színpadképre?

- A Veszedelmes viszonyokban magától értetődő volt, hogy a fehér és vörös színek jelképértékűvé válnak. A Carmen jelmezei inkább stiláris jelzésül szolgálnak, főként a romantikára utalnak. A mű rengeteg titkot rejt magában, melyet ezúttal inkább a rendezés eszköztárával próbáltam megfejteni.