Férjre, de legalábbis spermadonorra leső, harmincas állatorvosnőt összehoznak egy véres köpenyes, huszonéves halárussal. Mindketten olasznak adják ki magukat. Egymásba is szeretnek gyorsan. Lelki társak, naná. Hihető...?
Egy 2007-es filmet két évvel később bemutatni csak akkor érdemes, ha valóban megéri rá bemenni. Jelen esetben csak elpazarlunk 105 értékes percet az életünkből. Ennyire azért még nincs hőség. Persze, a nyári bemutatók mindig egyszerűcskébbek szoktak lenni, mégis óriási különbségek vannak még két amerikai vígjáték között is: ha választani kell, ezerszer inkább a Kalandpark, mint a Szerelem olasz módra.
A Szerelem olasz módra a címéből ítélve azért készült, hogy a Bazi nagy görög lagzi farvizén evezzen, de még az evickélés sem jön össze. Rég láttam ennyire semmitmondó, kizárólag klisékből összepakolt blöfföt, ahol az alkotók még csak úgy sem akartak tenni, mintha fontos lenne nekik ez a film. Persze, lehet, hogy mindez csupán a rendező/ forgatókönyvíró Jason Todd Ipson sara, mindenesetre mintha mindenki csendben asszisztálna hozzá. Sajnos, már az első képkockáktól fogva rémesen, nézhetetlenül mesterkélt az egész mozi, pedig ez nagy szó, az ember általában pontosan tudja, mit vár (és mit nem) egy nyári romantikus filmtől, de ez az opus meglepetésszerűen, letaglózóan rémes.
Adott két fehérneműmodell külsejű főhős (Jay Jablonsky): egy kockás hasú, ártatatlan tekintetű halárus és egy lufimellű, roppant intellektuális állatorvosnő (Cerina Vincent). Mindketten tökéletesen érdektelenek. Középszerű színészek, alig összetákolt szerepekben. A férfi főhős hiába pszichopata (kedvenc hobbija, hogy nyolc évvel azelőtti, immár háromgyerekes ex-barátnője kezét minden évben megkéri), még ez a geller sem ad semmi karaktert neki, hogy a véres halakról és a fejszéről ne is beszéljünk: nem segít semmi, a fickó minden kidolgozott izmával együtt olyan unalmas, sótlan és aszexuális, hogy sírnivaló. Párja nemkülönben, hiszen egyesíti magában az összes sztereotípiát a harmincas nőkről: egy szakmájában sikeres, mutatós, de magányos és kétségbeesett sárkány, aki biológiai órája ketyegésétől kezd teljesen bedilizni. Férjet és apát keres, de azonnal. A lány mellesleg korántsem az a hamvas szingli: sajnos valójában jól konzervált negyvenesnek néz ki, így aztán a körülötte szerencsétlenkedő halasfiú maximum az öccsének látszik. Körítésnek van még a halboltban két idősebb férfi, egy mocskosszájú vasárnapi irodalmár (John Enos) és egy hobbipszichológus (John Capelos), velük talán még valamit lehetne kezdeni, ha megszöknének ebből a filmből.
Ha még a két főhős közti kaszt- vagy korülönbség lenne a fókuszban, annak valamicske értelme talán lehetne, de nem, ehelyett a kacifántosan előrángatott olasz szál riszál összevissza, ugyanis a lány is, a fiú is olasznak tetteti magát. Minek is? Hiszen mi is jelenti az "olaszosságot" a rendező-forgatókönyvíró szerint? Például az üvöltözés, a másik átverése, a hazudozás, (lsd. olasz szabó) vagy éppen a tenyérbemászó, rutinos széptevés (lsd. olasz pincér). A leglehangolóbb az a kép, amit az állatorvosnő idősödő olasz barátnője közvetít, - pl. "a férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út", "mindig legyen, aki kifizeti a számláidat" - mintha egy ócska női magazin tanácsadóját hallgatnánk 1952-ből. (Ja, és nem igaz, hogy nem lehet ezt a témát élvezhetően feldolgozni, az Olasz nyelv kezdőknek című dán filmben Lone Scherfig rendező tökéletesen abszolválja mindezt. Azt például szívből ajánlom.)
Ami miatt még gyűlöletesebb Jason Todd Ipson forgatókönye, az a lépten nyomon felbukkanó, viccként tálalt homofóbia, és az egészen gusztustalan poénok sorjázása. Nem tudom, kiket vízionáltak az alkotók célközönségként, hiszen a nők nem vevők az ordenáré viccekre, a férfiak meg eleve nem ülnek be egy romantikus komédiára. Ami meg végképp pimaszság, hogy az eleve rétestésztaszerűen nyúló filmet nem sikerült 90 percnél elnyisszantani, hanem együgyű bátorsággal még 15 percet ráhúznak az alkotók. Hiába, rengeteg jól kiókumlált poén vár még bevetésre.
Még a Rotten Tomatoes kritikai oldalon is sikerült 10%-on teljesítenie a filmnek, ami ritka negatív csúcs egy ilyen vajszívű site esetében. Azért persze vannak jó alakítások a filmben, igazán szuggesztívek a levágott fejű halak a pulton és kiválóan alakít a halott hörcsög is.
