Marseilles, napjainkban. Távolról szemlélve nyugodt, szinte élettelen város. Első látásra átlagos külvárosi figurákkal, akik céltalanul élik szürke hétköznapjaikat, ki tudja hány éve már. Ahogy azonban közelebb kerülünk az egyes sorsokhoz, amelyek eleinte csak elvétve, később azután egyre gyakrabban kapcsolódnak egymáshoz (nem szokatlan történetszerkesztési mód), kezd kirajzolódni egy haldokló, intoleráns, kilátástalanul nyomasztó világ.
Michele éjszakai műszakban kikötői halpakolásból tartja el alkoholista és munkanélküli férjét, súlyosan drogfüggő lányát és annak kisbabáját. Eleinte küzd azért, hogy lányát visszahozza a normális életbe, majd miután nem marad más, prostitúcióból szerez pénzt, amelyen egykori szerelmétől, Gérard-tól vesz újabb és újabb adag kemény drogot.
Paul sztrájktörő gyári munkás, végkielégítéséből és rengeteg kölcsönből magántaxis vállalkozásba fog, és bár saját kölcsöneit is alig tudja törleszteni, rendszeresen fizet Michele-nek a szexuális szolgáltatásokért. Közben szüleinek egy álomvilágot hazudik barátnővel és jól menő vállalkozással.
Abderramane, aki kiszabadulván a börtönből felkeresi egykori tanárnőjét, a jelenleg fogyatékos gyerekeket tanító Viviane-t, szeretne visszatérni az életének értelmet adó zenéhez. Pozitív életszemléletét nem sokáig tudja plántálni a fiatal fekete rapper srácokba, mert egy szélsőjobboldali csoport spontán indulatlevezetésének áldozatává válik.
Mindeközben Claude, a fiatal, tehetséges zongoristafiú egy parkban játszik szintetizátorán, hogy pénzt gyűjtsön egy igazi zongorára.
Mindenki küzd valakiért vagy valamiért, de egy ponton túl értelmetlenné vagy céltalanná válik a küzdelem, esetleg pont az intolerancia vet véget neki. Michele nem bírja tovább nézni lánya szenvedését, és saját kezével adja be neki az aranylövést. Paul csendes kilátástalanságában képes lenne meglopni saját szüleit is. Gérard, aki alkalmi bérgyilkosként is tevékenykedik, szintén a menekülést választja.
A nyomasztó kiúttalanságban egyetlen ellenpont nyújt kapaszkodót: Claude, aki kitartásával megszerzi a zongoráját. Ő az egyetlen tiszta folt ebben a marseilles-i szeméthalomban.
Drog, prostitúció, hazugság, gyilkosság (aktív euthanázia?), intolerancia és politikai szélsőségek. Ezek egyenként is megtöltenének egy filmet, de a rendező most egyszerre zúdítja ránk mindezt. Mégis úgy kapunk beavatást ennek a mediterrán külsőbe csomagolt, belülről lassan rothadó városnak az életébe, hogy közben minden egyes félresiklott sorsot átélünk, s bűneikkel együtt is nehezen tudjuk elítélni őket. Érzékenyen, toleránsan, egyszerre beavatóan és diszkréten távolságtartó módon, szinte dokumentarista tisztasággal bemutatott életek.
