Az Érzéki csalódás kedves zsánerfilm néhány hétköznapi ember nem egészen hétköznapi kalandjairól. Lehetne színházi előadás négy-öt szereplővel, s akkor sem lenne kevesebb az élmény: Cristián Jiménez első nagyjátékfilmje remek bemutatkozás, amelyet a szakújságírók Aki Kaurismaki filmjeihez hasonlítanak – joggal.
Sajátosan abszurd
Cristián Jiménez ezzel együtt nem kezdő: több játékfilm forgatókönyvét megírta, mielőtt eljutott az Érzéki csalódásig, s ez látszik is az eredményen: sajátosan abszurd világot, egyedi, idézetektől nem mentes mesét teremtett, amely nagyszerű színészi lehetőségeket rejt magában.
A kezdet és a vég
A történet szerint van a Cég, amelynek keze mindenhová elér, de a válság begyűrűzik, és elkezdik megtizedelni a dolgozókat. Viszont jó hír, hogy a Cég jóvoltából mindenki féláron csináltathat bármely plasztikai műtétet a Cég kórházában. Juhu! Az alibi-bulin csak a felsővezetők tapsolnak.
A vesztesek
Hőseink közül a nyugdíjkorhatárhoz igen csak közel járó Don David esélyei a legrosszabbak: nem rúgják ki, csak átkerül az Outplacement osztályra, ahol tologathatja az aktákat az asztal egyik sarkából a másikba.
Manuela legalább fiatal, ámde jelentéktelen teremtés buta tekintettel, szürke arcbőrrel. David valamit mégiscsak lát benne, amikor a lány a búcsúbulin holtrészegen elhagyja a fél pár cipőjét a küszöbön (kvázi-Hamupipőke). Az áhított mellnagyobbításból persze nem lesz semmi, ilyen állapotban még a Cég kórházában sem tudnak bombázót csinálni a lányból.
Aztán ott van Manuela bátyja, Guajardo, a nyeszlett biztonsági őr, aki belebolondul egy bolti szarkába. Persze a nő kapva-kap az alkalmon, néhány alkalmi numera mellé még be is fogja a fiút a ház körül füvet nyírni, kivinni a szemetet, miegyéb.
A legviccesebb Juan figurája, akit vakságából "kigyógyított" a Cég, már képes érzékelni a színeket, de egy gömböt nem tud megkülönböztetni egy kockától. Neki jutott a megtiszteltetés, hogy a Cég a sok "eredményes" operációt prezentálandó reklámfilmet forgat vele. Juant síklécekre állítják és megindítják a fenyőerdő felé...
Mindent összevetve
Az Érzéki csalódás szerethető film négy szerethető emberről, egyetlen hibája, hogy az ékes spanyol szóáradatot rövid angol tőmondatokkal feliratozták. Ha készülne film Shwajda György A csoda című darabjából, én biztos Jiméneznek szavaznám meg a rendezés jogát. De csak akkor, ha találna hozzá olyan félig-meddig amatőr, mégis elképesztően hiteles szereplőket, mint Ivan Alvarez de Araya, Eduardo Paxeco vagy Paola Lattus.
Kinek ajánljuk?
- Azoknak, akik szerették A múlt nélküli embert.
- Az abszurd humor kedvelőinek.
- Megingathatatlan optimistáknak.
Kinek nem?
- Depressziósoknak.
- Spanyolul és angolul is tudóknak.
- Friss munkanélkülieknek.
9/10
