Dél-amerika legnépesebb és legnagyobb országában a hagyomány vidám és szenvedélyes latin virtusa jár kéz a kézben a modernitással. Bámulatosan szép vidék, ahol az Amazonas folyó körüli esőerdőktől a legnaposabb tengerpartig rengeteg földrajzi és klímabeli eltérést találhatunk, amely a termesztett növényeket és a konyhában használt egyéb alapanyagokat is nagyban meghatározza.

Az őshonos népek után a 16. századi portugál gyarmatosítás, valamint az Afrikából idehozott rabszolgák és a velük érkező kultúra is mind-mind rányomták a bélyegüket az ország gasztronómiájára.

Miből főzzünk?
Brazíliában régióról régióra változik, miből is főz a nép, de ami megközelítőleg minden területre jellemző, az az őslakosok által évezredek óta használt bab- és a szubtrópusi cserjefélék, mint a cassava, guarana, az açaí pálma gyümölcse és a cumaru fa termése – de ugyanilyen elterjedt lett a rizs is. Húsfélék közül többnyire a marha, a sertés és a baromfifélék dominálnak, a tenger közelében pedig népszerű étel a garnélarák és számos helyi halfajta.

A főként portugál, spanyol és olasz telepesek hozták be először az országba a bort, a leveleszöldségeket és a tejtermékeket – Brazília legnépszerűbb itala természetesen a kiváló minőségű kávé. Hihetetlen egzotikus az ország gyümölcsfelhozatala is: a mangótól kezdve a maracuján át a papayáig, guaváig, ananászig és számos, csak Brazíliában megtalálható húsos és finom gyümölcsök mindennaposak a helyiek asztalán. Kedvelt növény a xuxu, ami egy leginkább sárgarépához hasonlítható helyi különlegesség és a batáta, amely brazil burgonyaféle. Emellett nagyon eredeti ízeket adnak az elkészítéskor használt pálmaolaj és a kókusztej is.

Pão de queijo, feijoada és egy kis cachaça
A brazilok nem igazán levesesek, így előételeik között nem is találunk semmi igazán folyékonyat. Citromos vagy olajos dresszinggel fogyasztanak salátákat vagy sűrűn fűszerezett párolt zöldségeket.  De európai hatásra (mivel a búza az öreg kontinensről került Brazíliába) vajaskenyeret majszolnak és egzotikus gyümölcsleveket szürcsölnek az elmaradhatatlan brazil kávéval. Aperitifnek batídát isznak, amely gyümölcsből és cukornádból készült likőrféleség. Brazil nemzeti étel a feijoada, ami a Latin-amerikai ország legkedveltebb pörköltje. Szárítottt marhahússal, sóval, babbal készül egy nagy edényben, hozzá pirított maniókával és egy kis naranccsal tálalva, néha káposztával. Utcai főétel az acarajé: tenger gyümölcsei koktél paradicsomszósszal és természetesen sült babbal. A pão de queijo kedvelt sörkorcsolya: szó szerint sajtos kenyeret jelent, maniókalisztből, tojásból és minas sajtból készült apró, gluténmentes kenyérféle. A coxinha a szárnyasimádóknak kedvez: apró, csirkeláb alakú csirkekroketteket jelent. Ha minden húst egy tányéron szeretnénk kipróbálni, akkor a mi választásunk a churrascaria, ami hatalmas adag csirke, marha- és disznóhús, esetenként akár aligátorhússal (!!!) is. Bisztróhaluk a moqueca, amit kókusztejjel ízesítve rendelhetünk paradicsommal, korianderrel és hagymával ízesítve egy tipikus brazil "halászpörköltté" áll össze. A libanoni konyhából emelték át a hihetetlenül népszerű quibét, ami a kibbeh-nek a brazilosított verziója: reszelthagymából és különböző darálthúsokból készült kis golyók vagy oválisok olajban kisütve. Garnélából, borsóból, pálmafacsúcsrügyből vagy csirkéből készítik az empadast, amik leginkább apró tibeti momóra emlékeztető kis töltött nokedlik – bárhol és bármikor kérhetjük.

A brazilok imádják a desszerteket is és ugyanolyan ízesen, latinosan és különlegesen készítik őket, mint elő- és főételeiket. A pão de mel például egy ízes mézeskalácsféle, amit csokiöntettel díszítenek, a bolo de rolo egy olvasztott guavából készült, összecsavart ínyencség, készítenek sárgarépasüteményt is (bolo de cenoura) kakaóval és brazil vajjal borítva, meg a magyarázatra nem szoruló bolo de maracujá, valamint a bolo de laranja (narancsos sütemény) is népszerű, de a lista még a végtelenségig bővíthető a különböző pudingokkal, krémesekkel, trüffelekkel és karamellizált ínyencfalatokkal. Mindezt leöblítendő igyunk egyet az idei vébé izgalmaira és a brazil konyhára a nemzeti alkoholból! A cachaça egy rumhoz hasonló, fehér vagy arany színű szeszesital, aminek még számos neve van (guardente, pinga, caninha), de minden nevén ugyanolyan egyöntetű rajongásnak örvend.

Számos urbánbudapestiszta lap is tudósított róla, hogy ínycsiklandó brazil ételeket ne máshol próbáljunk ki, mint az elegáns és mégis könnyed Casabrasilban az Andrássy úton.

Ha tetszettek a brazilok konyhai góljai, akkor látogass vissza jövőhéten is, akkor az örmény konyha nyomába eredünk!