Új-Zéland szakácsművészetét, nem meglepő módon, nagyban befolyásolják különös földrajzi adottságai. A szemkápráztatóan szép vidék a világ legelszigeteltebb országa, így az ötödik és tizenharmadik század között betelepülő maorik előtt az egész földet sűrű erdők borították, és bámulatos élővilága szabadon fejlődhetett. Legfőképp egzotikus madárfajokról (melyek többsége hatalmas, repülésképtelen madár volt - például a világ legnagyobb madara, a moa is Új-zélandi, amely elérte a 3.6 méteres magasságot és cirka 250 kilót nyomott mielőtt kipusztulásig vadászták volna) volt híres a hegyekkel és rétekkel tűzdelt ország, mára viszont juh- és marhatenyésztése, valamint halászata tartja melegen az Új-zélandiak konyháit. A szinte photoshop-zöld, tiszta legelőknek és kellemes klímának köszönhetően a tenyésztett állatok húsa elismerten jobb az átlagosnal. Konyhai fogásaiban a maori hagyományok mellett brit és ausztrál elemeket is felfedezhetünk.

Miből főzzünk?
Új-Zéland szakácsművészete két fontos egységre tagolódik az ország északi és déli tartományai miatt. Ugyanis az éghajlat olyannyira különböző a sziget két felében, hogy amely növény megterem északon az beültethetetlen délen. Így a Polinéziából érkező maorik a tarót (ázsiai leveles haszonnövény) és a kumarát (édesburgonya-féle) csak az ország melegebb, északi felében tudták elültetni, délen túl hideg volt hozzá. A maorik hāngiban, azaz földbe süllyesztett és felforrósított kövekkel melegített tűzhelyben sütötték hagyományosan ételeiket. A húsételek közül a bárány, sertés és szarvas a leggyakoribb, a halak és tengeri ínyencségek közül pedig a lazac, az osztriga és a kagyló a legkedveltebb. Növényeik közül meghatározó az oliva, a szőlő, az avokádó (melyből isteni olajat készítenek), a saspáfrány, de kiválóan teremnek az egzotikus gyümölcsök is, amilyen a passiogyümölcs vagy a kivi. A juhok és marhák tejéből finom sajtokat készítenek: a brie, havarti és a shilton sajtok is közkedveltek a szigetországban.

Az öt órai tea esete Anna Pavlovával
Jó angol szokás szerint az Új-Zélandiaknál is rituális a délutáni tea, ami itt kis sütemények és egy csésze Earl Grey helyett tulajdonképpen a vacsorát jelöli és ez a szigetlakók fő étkezése. Mivel Új-Zéland háromszor akkora, mint magyarország, de csak feleannyian lakják, a legtöbb embernek gyönyörű kertecskéje van (szinte halljuk a Gyűrűk Ura hobbitos betétdalait), ahol egész nyáron grilleznek, barbecue-znak és őrzik a hāngiban sütés hagyományát is, amelyben leginkább krumpli, hús és egyéb zöldségekből készült raguk főnek. Kissé rendhagyónak hangzó ételeik is vannak: például az oposszumpörköltet elsőre nehéz hova tenni, de állítólag finom fogás. Főételeknek nagyon szeretik a sült húsokat, de nem vetik meg a tenger kincseit sem. Kedvelt ételük a petrezselymes-fehérboros zöldkagyló.

A királynő országából is számos elemet átemelt az Új-zélandi gasztroművészet: imádják a pitéket, melyeket a megszokott mondjuk alma vagy barack helyett ők kivivel töltenek meg, de a hamburgereiknek is egyéni színezetet adnak például azzal, hogy céklát tesznek a szendvicsbe.

Emellett dívik Fish & Chips is, amit mindig a friss fogásból készítenek - de hagyományos ételnek számít már a folyami halakból készült omlett is.

Nemzeti ételük a Colonial Goose, amely nevével ellentétben nem liba, hanem bárányláb, méghozzá szárított barackkal és mézzel töltve, majd vörösboros lében marinálva – ezért végül úgy néz ki, mint egy liba, innen a név.

A szigetország lakói rettentően édesszájúak: ennyire változatos, ínycsiklandó és fantáziadús desszertet egy helyen legfeljebb csak Franciaországban látni. A jégkrémektől elkezdve a kókuszos süteményeken át az angolos scone-ig, mindent készítenek.

Legismertebb nemzeti ételük is egy édesség: az említett Pavlova. Ez egy kívül ropogós, belül krémes, habbal és gyümölccsel (leginkább eperrel és egzotikus gyümölcsökkel) díszített desszert, melynek névadója Anna Pavlova balerina a húszas évekből.

Ezt az édességet Guinness-rekord méretben is elkészítették 2010-ben, szerény ötven méter szélességben, Christchurchben. Ha teljesen belakmároztunk, akkor iszogassunk egy jó pohár Új-zélandi bort, ugyanis a szigetország hetedhét határon túl is híres kiváló Sauvignon Blanc-járól.

Ha kedvet kaptál egy kis csemegézéshez Középfölde módra, akkor sajnos egész Zsáklakig kell utaznod érte, mivel Magyarországon még nincs hivatalos Új-zélandi étterem. Vagy egyszerűbb megoldás, ha otthon elkészíted magadnak a fent említett ínyencfalatok egyikét, az interneten számos Új-zélandi receptet találhatsz!

A kulináris utazásnak még koránt sincs vége: a maori ínyencségek után jövőhéten a máltai konyha gyöngyszemeivel csábítjuk gasztroutazásra az ízlelőbimbóidat!