Mongólia területe már az ősidőkben is lakott volt, de akkor sem lehetett arrafelé egyszerű az élet: az Oroszországgal és Kínával határos ország szélsőségesen kontinentális éghajlata miatt az időjárás csapadékmentes és extrém hideg (északon legalább mínusz húsz fok télen, de akár mínusz ötven is lehet) – így a sivatagosan fagyos és füves-pusztás területeken már rég hagyományos az évi többszöri áttelepülés, azaz a nomád életmód. Ezzel párhuzamosan a mongól konyhában is megfigyelhetőek a vándorló életmódból adódó sajátosságok.

Miből főzzünk?

Az első nomád mongól attribútum, hogy zöldséget és gyümölcsöt szinte semennyit sem használ, mivel azokat az úton levés közben lehetetlen megtermeszteni, Ezért a tradícionális konyhából olyan, számunkra alapvető ételek is hiányoznak mint a kenyér, mellyel a mongólok csak a huszadik század közepe táján ismerkedtek meg. Gasztronómiájuk leginkább öt nagy egységre tagolódik: fehér (tejtermékek), vörös (húsok), sárga (vajas ételek) zöld és fekete (teák és italok), melyek közül a hús és a tejtermékek a legmeghatározóbbak. A terelgetve tartott állatokat tejükért is tartják, majd ha levágják őket, minden részüket felhasználják főzéskor. Leggyakrabban szarvasmarhát, bárányt, jakot, lovat, olykor tevét, kecskét és néha elejtett kósza vadakat vagy épp mormotát fogyasztanak, különböző tartalmas pörköltek és töltött nokedlik formájában – mindenképpen sok zsírral a zord téli hidegek könnyebb elviseléséhez. Tejtermékeikre jellemző, hogy mindig forralt tejből készítik a különböző joghurtokat, kefíreket és sajtféléket, mivel a tejet mindig lefölözik.

Buuz, khuushuur, khorghog és Dzsingisz Kán vodkája

A mongólok általában kétszer étkeznek egy nap: reggel tejes-sós teát és némi rágcsálnivalót, valamint tartalmas főételeket és desszertet vacsorára – a nap többi része vándorlással telik. Ételeiket vagy a szabadban vagy a ger-ben (amely a jurta mongol megfelelője) készítik. Főételeik középpontjában a bárány áll: a khorghog például egy nagyon kedvelt bárányos barbecue, amit a szabadban készítenek öklömnyi darab húsokból és kőre helyezett öntöttvas lábosokban sütik meg. Nagyon kedvelik a könnyen szállítható, egyszerűen elkészíthető, ízletes és laktató töltött gombócokat és nokedliket is, amely hasonló a tibetiek momójához: szaggatott tésztabatyuk, bárány vagy kecskehússal töltve: ennek variációi a buuz, a manti és a khuushuur is.

Bizarr tradíciójuk a kecske kibelezett teteméből kialakított lábos: azaz az ételt a kecske “gyomrában” készítik el.

Emellett a leveseik és pörköltjeik készítésekor az állatok legtöbb részét belepotyogtatják a húsdús levekbe, a szemet és a herét is egyaránt. Tejtermékeik közül népszerű a kashk nevű, joghurt- és zabkásakeverék és a kumis, ami fermentált kancatejet jelent.

A legtöbb vélemény szerint a mongól ízek elsőre nagyon nehezek, szokatlanok és eléggé gyomorforgatóak a köretek és fűszerek, valamint az eltérő főzési szokások miatt, így azt ajánljuk, hogy csak óvatosan, kis adagokban ismerkedjünk Dzsingisz Kán népének szakácsművészetével.

Apropó, Dzsingisz Kán: amivel viszont itthon is ismerettségben állunk, az a vodka, melynek legnépszerűbb és leggyakrabban fogyasztott mongól brandje a harminc fokos Chinggis vodka. Desszertnek leginkább fánkféléket készítenek, melyek közül népszerű a boortsog nevű, zsírban sült édes, töltetlen fánkféleség.

Ha szeretnénk belekóstolni Budapesten a mongól ételekbe, a 12. kerületi Mongolian Barbecue nevű étteremben megtehetjük - sok szerencsét, bátorságot és jó étvágyat hozzá

Tarts velünk jövőhéten is, ugyanis globálgasztro sorozatunk következő epizódjában a litván nemzeti konyhát kapjuk lencsevégre!