Svájc leggyakrabban a fenti kontextusban jut eszünkbe: hatalmas hegyek, ámulatba ejtő és a világon talán egyedülálló minőségű mechanikus szerkezetek és temérdek csokoládé. Ezen felül természetesen a gazdagság, a csilingelő tehenek, a bernáthegyi kutya, a fiatal teniszmogul, na meg a jégkék tavak, folyók és photoshop-zöld mezők karistolta, gyönyörű táj. A mindig semleges, nem-eu országról viszont nem jut eszünkbe, vajon mit is eszik a GDP-t oly szorgosan pakoló nyolcmilliós nép. Svájc gasztronómiája nem híres és nem is kifejezetten ámulatba ejtő: viszont lakói nagyon büszkék rá – és valóban nagyon sok ínycsiklandó finomságot pakolnak az asztalra.
Miből főzzünk?
A svájci konyha alapvetően meglehetősen bézik hozzávalókkal operál: krumpli, hús, sajt, tojás, Gyakorlatilag a legtöbb étel kiindulópontja e négy hozzávaló köré csoportosul, majd ezeket variálja nagyon ízletesen és színvonalasan, Receptjeikben nem nehéz felfedezni a környező országok, Franciaország, Németország és 
Olaszország kulináris fogásait: azonban a specialitások a kantonok általi felaprózódottság miatt szintén régiónként változnak. Zöldségekből az említett krumplin kívül közkedveltek a hüvelyesek, a fok-, lila- és vöröshagyma, a káposzta, sóska, paradicsom. Húsok közül népszerű a marha, a disznó és a borjú, rengeteg étel alapját a szalonna és a máj képezi.
Fűszerezésükben sokszor olasz hagyományokat követnek: a bazsalikom, oregánó, majoranna és petrezselyem gyakran használt fűszerek, de – csak hogy valami magyar kötődést kiemeljünk – szinte minden svájci konyhájában van őrölt paprika is. Talán francia virtus, talán svájci jellegzetesség, de az ország lakói élnek-halnak a sajtokért: a különböző juh- és kecskesajtok közel sem olyan erősek mint a franciák izompróbás tejtermékrepertoárjai, de ízletesen és sokat be lehet termelni belőlük egy étkezéskor desszert gyanánt. Gyümölcseik közül az alma, a dió és némely citrusfélék jelennek meg dominánsan édességeikben és süteményeikben – de természetesen adózzunk tisztelettel a csokoládémágnás országban: Svájc méltán büszke világszinvonalú csokimárkáira, mint a Nestlé (hoppá..), a Lindt, a Toblerone, a Mövenpick vagy a Cailler, de svájci találmány a Nespresso is.
Raclette, Röschti, Züri Gschnätzlets és egy berugatós kávé
Mielőtt belevágnánk a svájci étkezési rutinba, még néhány apróság, hogy megvédjük Svájc gasztronómiai individualitását: példának okáért az emmentáli sajtot és a müzlit is Svájcban találták fel. Így nem meglepő, hogy a leggyakoribb svájci reggeli a Birchermüesli, azaz gyümölcsökkel tarkított müzli tejjel vagy joghurttal, de előszeretettel fogyasztanak egyszerű vajas-lekváros kenyeret is. A svájci konyha mellesleg amikor csak teheti a vajat részesíti előnyben az olajjal szemben. Főételeik közül a leg-leg-legsvájcibb fogás nem is lehet más mint a rösti, vagy röschti, azaz a svájci pirított krumpli. Ezt az ínycsiklandó, egyszerűen nagyszerű ételt nagyon könnyű elkészíteni: puhára főtt krumplit 
kell lereszelni, vajat felmelegíteni, bele a szalonnakockák, hozzá a krumpli, sózni, keverni és aranybarnára pirítani. Sok svájci még a tetejére üt egy vagy két tükörtojást: laktató, átmelegítő és kiadós fogás, amit pofonegyszerűen megfőzhetünk.
A svájci sajtkultúra két nagy kulináris vívmánnyal járult hozzá a piros alapon fehér pluszjeles asztalokhoz: ezek pedig az alpokból eredő fondue és raclette. Míg a fondue igen ismert (ugyebár folyékony sajtszósz, amibe hosszúkás villára tűzött kenyérdarabokat mártogatunk – helyiek közt minden fonduezéskor ki nem mondott alku, hogy aki beleejti a kenyerét a szószba, az hívja a következő kört) a raclette kevésbé. Itt egy kis tálkára rakjuk a sajtdarabunkat és azt melegítjük fel a közös kis eszközön, majd a tányérunkon lévő sonkára, krumplira halmozva megesszük. Előszeretettel készítenek még leveseket is és olyan húsos ételeket, mint a Züri Gschnätzlets, avagy a zürichi szeletelt borjúhús tejszínes-fehérboros mártásban.
Desszertekben iszonyú kreatívak: a francia sütikultúra és az olasz édességek rettentő csábító fúzióját hozták létre. De az igazi desszert tulajdonképpen egy grog: az alpesi kávé. A csavar itt az, hogy az azonnal oldódó kávénkhoz még adjunk hozzá egy kis szilvapálinkát (eredetileg erős diólikőrrel isszák, de magyarosítottuk) a garantált hatásért.
Megkívántál egy kis sajtmártogatást, fehérbort és csokoládét alpesi módra? Akkor próbáld ki Budapesten a Fondue Bárt a Margit híd szomszédságában.
Tetszett a svájci gasztrokukucska? Akkor nézz vissza legközelebb, ugyanis Budapest legmenőbb üditős helyeivel várunk majd! Addig is egészségünkre, avagy svájci némettel szólva Prostli!
