Don Emilio váratlanul meghal. Megkezdődik az utódlásért folytatott véres küzdelem a tapasztalt Don Antonio és a fiatal Rafael között. Az eszközökben egyik fél sem válogat, hiszen a tét nem csekély... Nem egy újabb gengsztertörténet kiinduló és ismerősnek ható konfliktusáról van szó, a helyszín sem Szicília, New York vagy Chicago, hanem egy madridi áruház. Divatosabb szóval azt is mondhatnánk, pláza. A modern ember katedrálisa, ahová betérhet a hétköznapok sivár unalma és egyedülléte elől, és ahol a tömegben feloldódva eltöltheti a legnyomasztóbb vasárnapot is. De hol vagyunk már a XIX. század első felétől, amikor a német filozófus, Schopenhauer még csak a nőket jellemezte azzal, hogy legkedvesebb szabadidős tevékenységük a vásárlás! Azóta a férfiakat is megilleti ez a megítélés, s ennek igazolásaként kíméletlen harc folyik az említett madridi áruház férfi- és nőidivat-osztálya között a bevétel nagyságáért. Amelyik részleg nagyobb eladási indexet produkál, annak vezetője lesz a pláza új igazgatója...
A harminchárom esztendős Rafaelt az Isten is eladónak teremtette. A kijelentés szó szerint értendő, hiszen a krisztusi korba lépett férfit egy áruházban szülte az anyja. Rafael nemcsak a már említett nőidivat-osztály vezetője, hanem az élet császára is. Gyönyörű nőkkel veszi körül magát, akik nem is tudnak ellenállni a jóképű és lehengerlő modorú férfinak. Hősünk a minőségi élet megszállottja, számára a csillagos ég a határ, de ennek eléréséhez előbb el kell nyernie az igazgatói posztot. Az ellenfél, a gyérülő haját parókával leplező Don Antonio régi motoros a szakmában, de a járműnek - legalábbis Rafael szerint - már a garázsban lenne a helye. A vezetői székért vívott küzdelem utolsó napja hihetetlen balszerencsével indul a fiatalabb jelölt számára. Közvetlenül nyitás után egy őrült vásárló nyolcezer eurót fizetett ki egy szmokingért. Nincs az a harisnyavagy bugyimennyiség, amivel a hátrányt estig le lehetne dolgozni. Úgy tűnik, eldőlt a versengés. De ahol nagy a vész, ott közel a segítség. Zárás előtt negyedórával megjelenik minden profi kereskedő álma, a bundák között tébláboló, karján a retikült lazán lóbáló középkorú asszony. A többi már rutinfeladat, s a tizenkétezer eurós csekk megfordítja a küzdelem állását a két divatosztály között. A diadalittas Rafael fergeteges éjszakát tölt egyik gyönyörű munkatársnőjével, majd jön a kijózanító reggel: a csekk hamis volt. Don Antonio pedig nem ismer kíméletet; előbb a raktárba száműzi riválisát, majd felmond neki. Az elkeseredett Rafael összetűzésbe keveredik ellenlábasával, és véletlenül megöli. A gyilkosságnak egyetlen szemtanúja van, a nőidivat-osztály rút kiskacsája, Lourdes. És a férfi megtapasztalja, hogy drapp blúzban és ugyanilyen színű alsóneműben az ördög vette át az irányítást...
Az irigylésre méltóan sokrétű, jól menedzselt, a szerte a világon újraéledő spanyol identitást okosan kihasználó hispán filmgyártás újabb darabja szándéka szerint vígjáték. A magyar néző számára kevéssé ismert alkotók a hagyományos expozíció után sokféle módon bonyolíthatták volna a történetet, sokféle hangot üthettek volna meg. Sajnos választani nem tudtak, így a formanyelv és dramaturgia változatossága nem gyönyörködtet, hanem kételyeket ébreszt. A történet további részében ízelítőt kapunk a fekete humorból, illetve a hogyan tüntessük el a hullát típusú komédiákból. Előzetes moziélményeink alapján tudjuk, hogy a megvalósítás nem könnyű feladat, hiszen az elégetésre szánt Don Antonio hullája nem fér be az alagsori kazánba. Még szerencse, hogy Lourdes korábban hentesként dolgozott egy húsboltban... Ezt követően láthatunk egy Ionesco ihlette abszurd jelenetet Lourdes családja körében, s a szalonvígjátéknak induló film azzal a tanulsággal ér véget, hogy mindenki a saját életét élje. A néző meg válasszon a heti kínálatból...
