Van abban valami sorsszerű, hogy a tavaly elhunyt James Gandolfini pont egy szuszogó bűnöző szerepével búcsúzik a moziközönségtől, ráadásul Tom Hardy-val igazán ütős párost alkotnak. Faramuci módon mégis ez a leggyengébb Dennis Lehane-adaptáció. De véletlenül se rossz!
Lehane rövidezik
Persze Michael R. Roskamnak nem volt könnyű dolga. A nemzetközi sikerű Bikanyak írójának-rendezőjének egyrészt ez az első hollywoodi filmje (amit közismerten mindig nehéz elkészíteni), másfelől pedig a Titokzatos folyó, a Hideg nyomon és a Viharsziget is terjedelmes regények voltak, ellenben a Piszkos pénz csupán rövid sztori formájában létezett. Mondjuk, volt segítség, hiszen a forgatókönyvet maga a szerző írta, tehát Lehane saját prózáját bontogathatta tovább, s aki látta a Bikanyakot, pontosan tudja, hogy a derék belgának se kell okostelefonos segítséget hívnia, ha moralizáló, kőkemény bűnfilmet forgat. No, és egy fontos mellékszerep erejéig még egykori főszereplője, a mindig remek Matthias Schoenaerts is vele tartott. Aztán ugye ott van Hardy, Gandolfini, Noomi Rapace... És Lehane szülőföldje: Boston és környéke. Mit lehet itt elrontani? Semmit.
Van benne kiskutya is!
Nincs is elrontva, csak egyszerűen nem sorozza meg a nézőt. A figyelmet kétségtelenül leköti, bármilyen kényelmes is a tempó – elvégre Hardy valóban odaadóan hozza a kissé lassú, s fizikai képességeit ellenére igen békés, mackós bárpultost, Bobot, aki lelkiismeretesen dolgozik a ravasz, de megkeseredett főnöke keze alá. A nagymedve Marv karakterét valóban Gandolfininek találták ki, rutinból hozza a figurát, s nála a rutin sose volt egyenlő az unalommal. Egyszerűen képtelen volt természetes árnyalatok nélkül játszani, ebben rejlett az ő zsenialitása, szerethetősége. Marv és Bob párosa egyébiránt mintha Steinbeck klasszikusának tragikus duóját, az Egerek és emberek George-át és Lennie-jét idézné, azonban Marv itt nem feltétlenül Bobot védi a külvilágtól, inkább felhasználja: közös sötét múltjuk és italkiszolgáló egységük igazgatása köti össze őket. Azonban Bob egy nehéz műszak utáni éjjelen talál egy borzalmasan összevert kölyök pitbullt, összebarátkozik Nadia-val, a nehéz sorsú bevándorló lánnyal (Rapace), s innentől mintha más dolgok is fontosak lennének neki. Ellenben Marv a túlélésre játszik, mert valakik kirabolták a boltot, s a csecsen maffiózók nem igazán a türelmükről híresek.
Most nem rajtunk csattan
Lehane nagyon szereti megrendítő fordulatokra kifuttatni történeteit, most sincs ez másként – viszont valamiért az igazi meglepetés elmarad. Hatásosnak hatásos a finálé, ám a nagy "poén" mégse működik igazán. Talán éppen azért, mert végül csak nem sikerült igazán érdekes egész estéssé duzzasztani a cselekményt, de az is lehet, hogy különös módon éppen a szereposztás leleplezi le a végső nagy fordulatot. Ez utóbbi gyanúmat nem igazolnám semmivel, hisz akkor kénytelen lennék elárulni a film végét – maradjunk csak annyiban, hogy a Piszkos pénz korrekt mozi, jóval az átlag feletti értékekkel, hibátlan külvárosi hangulattal, szájbarágóssága ellenére is elgondolkodtató tanulsággal. Mindenképpen, mindenével együtt néznivaló!
Kinek ajánljuk?
- Akik szeretik Dennis Lehane stílusát.
- Az igényes, de érzelmes gengszterfilmek kedvelőinek.
- Akik szeretnének elbúcsúzni James Gandolfinitől.
Kinek nem?
- Akiket semmi se érdekel, amiben rosszfiúk vannak.
- Akik szerint Tom Hardy nem is olyan jó színész.
- Olyan kocsmárosoknak, akik nem bírják a balhét.
7/10
