Lopott azonosság

A rendszeres mozinéző a Sandra Bullockos A hálózat csapdájában óta tudja, hogy komoly veszélyeket rejt, ha adatainkat a virtuális valóságra bízzuk – még ha a világ megingathatatlanul is halad efelé –, mert hozzáértő rosszakarók könnyűszerrel visszaélnek azokkal. Értelmezzünk tágan: bármilyen, digitális feldolgozásra/felhasználásra alkalmas hordozón tárolt – intim – információnk sebezhetők. Amennyiben a hivatalos rendszerek kizárólag chipkártyáink alapján tudják minden kétséget kizáróan tisztázni, hogy azonosak vagyunk önmagunkkal (mi vagyunk mi), akkor elképzelhető a legrosszabb. Miszerint személyazonosságunk eltulajdonlásával elvész egész életünk.

Ez történik a coloradói Sandy Bigelow Pattersonnal (Jason Bateman), a jól kereső és boldog családos (két gyerek, feleség) pénzügyessel: egy miami szélhámos-nő, Diana (Melissa McCarthy) identitását elcsórva csapolja tág teherbírású hitelkártyáját, fizetetlen számlákat hagy maga után, bűncselekményekbe keveredik. Az illetékes területi rendőrség széttárja karját, arra hivatkozik, hogy tehetetlen egy másik államban garázdálkodó bűnöző ügyében, a férfi – mert férfi ő, a nőiesen hangzó keresztnév ne tévesszen meg senkit, a Sandy az Alexander becézett változata (is), annyit tesz, mint Sanyi – kénytelen saját kézbe venni a dolgokat, mielőtt az ámokfutó csaló végképp tönkre nem teszi az életét. Átutazván a fél országot egy szerencsés véletlen során sikerül neki a lehetetlen: nyakon csípi a nőt. Ám a "lehetetlen küldetés" lehetetlensége innentől rajzolódik ki, érthetően vonakodó zsákmányával haza kell utaznia, hogy a csalónő a denveri bíróság előtt oszlassa el a félreértéseket vele kapcsolatban. Sandy azonban nincs egyedül, és ez nem jó hír: kétes ügyei miatt Dianát üldözi két rosszarcú maffiózó (T. I., Genesis Rodriguez) és egy elszánt és tapasztalt fejvadász (Robert Patrick) is.

[img id=455931 instance=1 align=left img]Rossz forgatókönyv, jó McCarthy és Bateman

Az eddig igazából egylövetű (igaz: telitalálatos) Todd Phillips Másnaposok-trilógiájával is fémjelzett "hollywoodi új vígjáték" oszlopa egyértelműen Judd Apatow (40 éves szűz és társai). A producer–író–rendező köré csoportosuló színész-alkotók – Seth Rogen, Will Ferrell, Jason Segel, John C. Reilly, Kristen Wiig stb. – egyik prominens személyisége a nemzetközi nagyközönség számára a Koszorúslányokban felfedezett amerikai komika, McCarthy. Az Apatow kidomborította komédiai irányvonal, miszerint a lúzerségét őszintén vagy kénytelen kelletlenül felvállaló bénasrác/lány is tud nyertes lenni, az ilyen-olyan hendikep (túlsúly, gebeség, csúnyaság, bénaság) ellenére vagy éppen azáltal az illető révbe ér, miközben alaposan kiröhögtetik. McCarthy a szándékosan felvállalt molettságával űz gúnyt önmagából és (általában álszent) környezetéből – ez nem épp új keletű, gondoljunk a Stan és Pan Oliver Hardyjára vagy még korábbról Roscoe "Fatty" Arbuckle-ra –, vicceinek ereje szókimondásában rejlik (amit bőségesen tanúsít a 40 és annyiban kapott epizódszerepe, aminek végefőcím-beli átnyúlására érdemes időt szánni).

A Négy karácsony "iparos vígjátékával" és a magát a Förtelmes főnökök című, abszurdba hajló komédiájával emlékezetessé tevő Seth Gordon rendező igen hálás lehet McCarthy kisasszonynak – és Batemannek – a nyújtott teljesítményéért, mert alakítást igen, forgatókönyvet nem kapott. Az újonc scripter, Jerry Eeten és a franchise-okban otthonosan mozgó Craig Mazin (Horrorra akadva 3-4., Másnaposok 2-3.; no, és a nehezen megbocsátható Superhero) Terhes társaság- és Éjszakai rohanás-motívumokra építve papírra firkantott egy igen változó színvonalú poénokkal szabdalt "kénytelen összezártságban menekülő, ellentétes habitusú páros üldözéses kalandjai"-típusú road movie-t. Az utaztató filmekben többnyire fontos szerephez jut a jellemfejlődés – itt azonban nem történik ilyesmi, de hát nem is nagyon várjuk el. Az ígéretes alapötletet követő egybehordott klisé-halom kifutása egyértelmű, tudjuk, merre kanyarog és hova fut ki a történet, de ez nem egy is olyan műfaj, ahol iszonyú meglepetéssel lenne dolgunk. Tisztességesebb forgatókönyvet azonban elvártunk volna.

A gyakorta erőltetett poénok (autótörés-próba pusztán a hanghatás kedvéért, gitárral való arcon csapás) közben azonban előtérbe kerül McCarthy és Bateman kettőse, nem az általuk játszott karakterek, hanem egyáltalán, előadó személyiségük varázsa. Az ugyanis abszolút van nekik, hiába tettek meg mindent – a rendező csöndes közreműködésével – a forgatókönyvírók, hogy eltüntessék, nem sikerült nekik. Nagy szerencsénkre.

Kinek ajánljuk?
- Akinek tetszett, amit McCarthy-tól és Batementől korábban látott.
- Jó színészpárosra épülő vígjátékra vágyóknak.
- Aki azonosító- és/vagy bankkártya-tolvajláson töri a fejét.

Kinek nem?
- Akinek nem tetszett, amit McCarthy-tól és Batementől korábban látott.
- Az eredeti tréfákban bővelkedő komédiákat kedvelőknek.
- Az intellektuális, finom humorra vevőknek.

5/10