Idén valahogy nem igazán kényeztetik el a Titanic látogatóit valóban jó és színvonalas francia filmekkel. Bár a fesztiválprogramon belül külön blokkot kaptak a gall történetek, az összeállítás elnevezése (Francia zátonyok) korántsem lehetne ennél találóbb. Ezek a filmek nagyrészt ugyanis vagy az emberi lelkeken esett lékekbe engednek bepillantást, vagy maguk is olyan zátonyra futott alkotások, amelyektől akár egy egész fesztivál képes lehet megfenekleni.
Jean- Paul Civeyrac "Fantomok" című műve talán az egyik leginkább zavarba ejtő premier a francia filmek között. A rendező szerint ugyanis az igazi szerelem legnagyobb megmérettetése maga a halál, s a valódi, mély érzelmek akkor sem fakulhatnak meg, ha a szerelmespárok netán végzetes búcsút vettek már a materialista világtól.
Szereplőit aztán kísértetként zavarja vissza a zűrzavaros valóságba, s azt kémleli, vajon képesek lesznek-e a túlvilágról visszatért fantomok továbbra is ugyanúgy érezni partnerük iránt, mint ahogy éreztek haláluk előtt, leküzdve a fizikai nemlét által felállított korlátokat is.
Civeyrac filmje három esetet kísér(t) figyelemmel, három boldogtalan szerelem történetbe kukkant bele, ám képtelen kihasználni az ötletben rejlő drámaiságot. Sokkal inkább művészieskedő, mintsem komolyabban, analitikus megközelítésben láttatná a sorsokat. Filmje így olyan Hollywoodi sikerfilmek, mint az Angyalok városa és a Ghost átiratának tűnik, nem valóban önálló mozgókép-művészeti alkotásnak.
Ez azonban egy fesztiváldíjas film esetében inkább igen véres kritikának számít, mintsem dicséretnek.
