Esztergályos Károly gazdag tévérendezői életmű után készítette el első mozis játékfilmjét. A Férfiakt, melynek forgatókönyvét is a rendező jegyzi, a meleg félalvilágba vezet, s szándéka szerint a szerelemről szól. A témaválasztás nem újszerű és nem is provokatív, hiszen nem múlik el hét, hogy a világ valamelyik tájáról ne érkezne alkotás az azonos neműek testi kapcsolatáról. Meglepő inkább az az igyekezet, amellyel a rendező a hétköznapi, a bűnügyi krónikákba kívánkozó történetet a mélység látszata felé igyekszik terelni, többek között Bíró Miklós szép, átesztétizált képeinek segítségével is.
Zeyk Tibor egy Nyugati pályaudvar környéki étteremben vacsorázik, vidéken dolgozó feleségével beszél telefonon, sikertelenül próbálja fölcsípni a pincérnőt. Aztán betér az éjfélig nyitva tartó könyvesboltba. A negyvenkilenc éves férfi szembesül azzal, hogy Keserű pohár című regénye hegyekben áll, s kedvezményes áron sem veszi a kutya sem. Kivéve azt a fiatalembert, aki már régóta figyeli Tibort, s még a boltban dedikáltatja vele a regényt. A kissé ósdi, de hatásos trükk annyira meghatja az írót, hogy fölviszi magához a fiatalembert. Dési Zsolt tizenkilenc éves és prostituált. Ez utóbbi tényt majd csak akkor tudja meg Zeyk úr, amikor a fiú és barátai zsarolni kezdik. Addig viszont úgy érzi, hogy újra megmártózik a fiatalságban, s a kapcsolat révén alkotó ereje is visszatér. Ezt mi sem jelzi jobban, mint hogy szerződést köt kiadójával egy új regényre, mely Zsolttal való kapcsolatának lesz irodalmi lenyomata. Közben megérkezik a feleség, aki egy vidéki társulatnál színésznő. Edit, aki kiszolgáltatottnak és megalázottnak érzi magát a színházban, szeretné, ha férje több időt töltene vele. Tibor azonban elutasítja a kérést, hiszen munkája, az új regény a fővároshoz köti. Zsoltot markecolásért és lopásért begyűjtik a rendőrök, Tibor azonban kiáll mellette. A jótett helyébe jót várj szólás jegyében hátravan még egy csavar a történetben. Zsolti ugyanis biszexuális.
A Férfiakt kiindulópontja hibás, s a rosszul felépített alapszituációból nem is tudnak kilépni az alkotók. Már a film kezdetén nyomatékosítja a rendező, hogy a főhős tehetségtelen, vagy legalábbis eladhatatlan és olvashatatlan író. Ez a minősítés a történet folyamán semmit sem változik, így legfeljebb a maga mentségére sorolja Tibor - az alkotókkal egyetértésben - a homoszexualitás megkapó és ihlető példáit. Egy Schubert-dal kapcsán Castor és Pollux mitológiai barátsága említődik, hosszan szemléljük Michelangelo Dávidját, s szegény Móricz Zsigmond is képbe kerül. Azon természetesen nem lepődünk meg, hogy Thomas Mann megkerülhetetlen tekintélye a melegmítosznak, most nem a naplókból, hanem a Halál Velencében című kisregényből citálnak. Ha emlékeink nem csalnak, a német író művében nem férfi prostituáltról van szó. A filmben viszont igen, s ettől kezdve nincs tétje a kapcsolatnak, legfeljebb annyi, hogy miként lehet orránál fogva vezetni egy balekot, mennyi pénzt lehet kifacsarni Zeyk Tiborból. Ami marad, az néhány artisztikus felvétel a Zsoltot alakító Szabó Dávid aktjáról.
A koncepciójában elhibázott film néhány jelenetében mégis felkelti a néző érdeklődését. Esztergályos Károly - látszólag mellékesen - rendkívül lehangoló képet fest mindarról, amit Magyarországon szubkultúrának, egyesek kultúrának neveznek. Ne is az alternatív klubokat vagy mozikat említsük, ahol beszélgetni képtelen, belőtt fiatalok bámulnak egymásra vagy a vászonra. A feleséget alakító Kerekes Évának van egy rövid, a történet egészéből kilógó, remek magánszáma a művészi önkiteljesítésnek mondott ízlésdiktatúráról s az ebből fakadó megaláztatásról. Egy vidéki színházban vagyunk, s a kulisszák mögött álló színésznő kifakad, miért is kell neki bagóért, foghíjas nézőtér előtt csókolóznia a színpadon egy félmeztelen nővel, aki Shakespeare III. Richárdját alakítja.
