A hazai csatornákon futó mexikói romantikus sorozatokban továbbra is folyton kiderül, hogy mindenki mindenkinek a mindenkije, miközben szép emberekre közelítenek dübörgő hangeffektek közepette. Az öt legfrissebb széria alapján arra keressük a választ, hogy a kétezer-tízes évekre fejődött-e a műfaj.
Mindent láttunk már
Akárcsak Bob Burgerfalodájának újra-újranyitása, úgy ismétlődnek a történetek és karakterek, ráadásul a producerek imádnak remake-elni. Döbbenetes, de a most vizsgált művek közül csupán A szenvedély száz színe rendelkezik eredeti forgatókönyvvel. A beépített szépség - a Sandra Bullock-film helyett - egy chilei sorozat feldolgozása, a Veronica aranya, a Fiorella és A múlt árnyéka esetében azonban ennyire sem mentek messzire a készítők, ezek ugyanis mind régebbi (1971 és 2001 között született) mexikói telenovellákon alapulnak.
A testvéri szeretet melengeti a kebleket… vagy mégsem
E szériák hősei vagy annyira rajonganak testvéreikért, hogy ölnének értük, vagy pont őket végeznék ki szívesen. Fiorella (Livia Brito) és Gianna ártatlanul ragaszkodik egymáshoz, a Veronica aranya Martínja és A szenvedély száz színe Marcelója pedig kikészítené a fivére öngyilkosságáért felelős asszonyt, aki utóbbi esetben éppen a saját nővére halálát is okozó személyiségzavaros boszorkány.
Leginkább a szerelembe lehet beleőrülni
A latin szappanoperákat gyakran hasonlítják a mesékhez, amelyekben a fekete-fehéren ábrázolt jó és rossz csap össze. Az új mexikói darabok ezt némileg árnyalják, többségben nőnemű főgonoszaik szinte mind lelki sérültek. Hogy kinek mi jutott a pszichiátriai kórképek gazdag kínálatából, profi szakemberért kiáltó probléma, de a gyermekkori traumák, a szeretethiány és a kisebbségi komplexus jelenléte nyilvánvaló. A beépített szépség Raquelje (Christian Bach) ugyan még elmegy egy Berényi Claudiával nemesített, kiskutyagyilkos pszichopatának, de a többiekkel elnézőbbek lehetünk.
Federica (Nailea Norvind) a Fiorellából apja elvesztésétől kattant be, A szenvedély száz színe intrikusát, Rebecát pedig egyoldalú vonzalom kínozza, bár az sem segít, hogy lépten nyomon kinyiffan miatta valaki. Virginia (Veronica aranya) nem bírja elviselni, hogy a birtokon mindenki - a lovakat is beleértve – Veronicáért (Ana Brenda Contreras) rajong, még imádottja is hozzá húzna, ha a riválist érdekelné. De utóbbinak inkább Martín kell, aki amúgy pont rajta akar bosszút állni. Huh. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a buggyant hölgyek fejüket felcsapva, kigúvadt szemmel üvöltöznek.
A szegény lány, gazdag fiú tündérmese kezd kimenni a divatból…
Lassan már nagyítóval kell keresni az olyan cuki sztorikat, amelyekben a nyomorgó lányka boldog és pénzes lesz a jóképű királyfi mellett. Ráadásul már a lepukkant szolgálók sem a régiek. Fiorellának például még laptopja is van.
… de a bosszú és a családok viszálykodása megunhatatlan
A beépített szépség, A szenvedély száz színe és a Veronica aranya is középpontba helyezi a sérelmek, valamint személyes tragédiák megtorlását, aminek persze mindig az a vége, hogy valaki belezúg a bosszú célpontjába, esetleg annak családtagjába. Nem beszélve az olyan klasszikus Rómeó és Júlia felállásokról, mint A múlt árnyéka, amelyben Capulet még le is feküdt Montague-néval. Vagy fordítva.
A fentiek fényében úgy tűnik, a zsáner a XXI. században sem újult meg radikálisan, de talán még mérsékelten sem. Viszont a szereplők már okostelefonokat használnak, aminek nem lehet eléggé örülni.
