Karácsony nem múlhat el hal, töltött káposzta, pulyka és mindezt megörökítő film nélkül. Amelyben győzedelmeskednek a jók, megszépülnek a rokonok, és rájövünk ismét a nagy igazságra: családi körben még a foghúzás is elviselhető.
Foghúzásról speciel nincs szó, de kábé ennyire vonzódnak ehhez a Négy karácsony főhősei, mint az ünnepi rokonlátogatáshoz. Csonka családban nőttek fel, így ilyenkor nem két, hanem egyenesen négy helyre kell menniük. Szembesülni az elvált anyák új társaival, az elvált apák szúrós magányával. Nem csoda, ha Kate és Brad egy ideje inkább egzotikus nyaralásra cseréli le a kötelező kűröket. Ám eljő egy olyan karácsnyi nap, amikor a hatalmas köd miatt nem indulnak a repülők. Így kénytelen nekivágni a lehetetlenebbnél is lehetetlenebb küldetésnek.
A jellegzetes karácsonyi mozik legfőbb baja, hogy a szokásosnál is nagyobb hévvel teszik le a garast a megszokott értékek mellett: család, gyereknevelés, szerelem, összetartás, harmónia. Így a szájbarágás, a kínos Disney-pillanatok szinte elkerülhetetlenek. Az elsőfilmes Seth Gordon azonban, ha szerényen is, de igyekszik meghaladni mindezt, igyekszik némi mócsingot belekeverni az ünnepi szalámiba. Vagy legalábbis elvenni a karácsony émelyítő vanília-ízét.
És ez a film első felében be is jön neki: tesz a korrektségre, kifigurázza a nagyon is önző családi viszonyokat, helyzetkomikummal és jó dialógusokkal dobja fel az egyébként kiváló alapötletet. Egy kicsit kap a túlzott vallásosság (Vince Vaughn templomi fellépése Józsefként az alkotás legerősebb és legviccesebb része), a liberalista szexfelfogás, és a kőbunkó izomagyúak.
Csupa olyasmi, ami miatt magunk is néha inkább vágytunk a Bahamákra, mint a családi fészekbe. Vaughn és Reese Witherspoon nagyon is passzolnak egymáshoz, működik köztük az efféle filmekhez elengedhetetlen vonzalom és kémia. Előbbinek a nagydumás, házasságtól, mint a pokol tűzétől irtózó figurája megint bejön, és Witherspoon is csuklóból hozza az egyébként nem túl ötletesre megírt szerepet. Csakhogy. Az alkotók a célegyenesben megtorpannak. Mert mégse lehet úgy befejezni egy karácsonyi filmet, hogy a korábban lesöpört értékeket, ne aggassuk vissza a fára.
Így aztán padlóig nyomják a film háromnegyedénél a féket, és szépen visszasorolnak a megszokott, és ezerszer megunt végkifejletbe, amely ráadásul - mivel a film korábbi hangulata nem nagyon indokolja - még inkább összecsapottnak, elkapkodottnak tűnik. És ezen már a slusszpoén sem segít, mely kicsit visszahozza ismét a történetet belengő egészséges önzést.
Úgy tűnik, az igazán keményvonalas és ötletes karácsonyi filmre még várni kell. A Négy karácsony ugyanis megreked félúton: se nem bátor, se nem elég gyáva ahhoz, hogy sokáig megőrizzük az emlékezetünkben.
