A héten lesz filmes nosztalgia, 3D-ben megélhető filmes magömlés és egzotikus filmes filozofálás, illetve amatőrfilmes meghatódás vicces közegbe ágyazva, valamint egy filmlegenda, Robert De Niro újfajta szerepkörben, mint 70 éves gyakornok.
Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni 
Hősünk kedves geek srác, aki elvan mint a tejbetök, egészen addig a napig, amíg anyja rá nem veszi, hogy menjen át egy kicsit beszélgetni a szomszédban lakó sulibeli lányhoz, akinek leukémiája van. A dolog roppant kínosan indul: a fiú legszívesebben ott se lenne, a lánynak nincs szüksége a sajnálatra, de beszélgetni kezdenek, és rájönnek, milyen sok közös vonásuk van. Aztán megjelenik a fiú legjobb barátja és „munkatársa”, a címbéli Earl, akivel kiskorukban kedvenc filmjeik otthon barkácsolt házi verzióját készítették el – akárcsak Michel Gondry Tekerd vissza, haver! című filmjében Jack Black és Mos Def a videotékában, csak ők felnőttek voltak, Def pedig azóta megtért, és Yasiin Bey néven nyomja. A vége persze szomorú, de szép, és nem mi szpojlerezünk, hanem a maga a cím.
Ki nézze meg? Akik könnyen meghatódnak és akik hisznek az otthon összebarkácsolt amatőrfilmek varázserejében.
A kezdő 
Néha úgy tűnik, hogy az üzleti világ az éhbérért vagy ingyen dolgoztatott gyakornokok hátán működik, akik erőfeszítéseikért és idejükért csak tapasztalatot kapnak cserébe, no és mindezt beleírhatják az életrajzukba. Ám nem minden gyakornok került ki frissen az egyetemről: hősünk egy 70 éves özvegy, aki egyszerűen nem bírja a tétlenséget, és egy, időseknek szóló gyakornoki program keretében kerül egy online divatoldalhoz, ahol egy olyan nő lesz a főnőke, aki az unokája lehetne. Robert De Niro természetesen vígjátékban is tökéletes, és szerepe szerint megmutathatja egy rakás tejfölösszájú fehérgalléros mitugrásznak, milyen az igazi stílus és hozzáállás, Anne Hathaway pedig Az ördög Pradát visel óta tökéletesen otthon érzi magát a munkahelyi komédiák világában.
Ki nézze meg? Robert De Niro rajongói és persze minden gyakornok a világon.
A kígyó ölelése 
Az Amazonas vidéke az egyik utolsó érintetlen paradicsom a Földön, sokak szemében egyszerre ártatlan és tiszta, ugyanakkor kegyetlen és nyers. Nem csoda, ha egyes filmrendezők inspirációt találnak itt, és ez történt a kolumbiai Ciro Guerra esetében is. Filmjének hőse Karamakate, a nagyhatalmú sámán, törzsének utolsó képviselője, aki világtól elvonultan él a dzsungel mélyén. Először fiatalon látjuk, amikor egy német botanikus keresi fel egy szent varázsnövényt keresve, majd évtizedekkel később egy amerikai férfi talál rá, aki elődje kutatásait folytatná. Az idősíkokat gyakran váltó két történet inkább fekete-fehér, mégis színes pszichedelikus utazás, mint valódi kaland, noha izgalomból, sőt, még kannibalizmusból is akad bőven, miközben látjuk a modern civilizáció okozta pusztítást.
Ki nézze meg? Etnografikusok és botanikusok, illetve a fekete-fehér filmek szerelmesei.
Szerelem
Gaspar Noé, bár Argentínában látta meg a napvilágot, az európai művészfilm egyik igazi fenegyereke az olyan filmjei révén, mint a pontos és kegyetlen Visszafordíthatatlan, ám a rendező most egy személyesebb hangvételű és kissé szentimentális darabbal jelentkezett. Ez persze nem jelenti azt, hogy Noé ne akarna provokálni: a 3D-ben készült Szerelem időnként akár pornófilmnek is elmehetne, az alapján amit két csinos főszereplője, az amerikai Murphy és szerelme, Elektra az ágyban, a fürdőszobában vagy egy klubban egymással és néha másokkal művelnek. Ám ha lemegy az izzadós szexjelenet, hőseink a szerelem és az intimitás természetéről filozofálgatnak, míg el nem szakad egy koton, és az is kiderül, hogy Murphy, aki történetesen filmszakos hallgató, a rendező fiatalkori alteregója.
Ki nézze meg? Akinek életéből hiányzik az erotika és aki szeretné feldobni a párkapcsolatát.
Volt egyszer egy Vadnyugat
Lehet vitatkozni azon, amelyik Sergio Leone legjobb westernje, hiszen az Egy maréknyi dollárért és a A Jó, a Rossz és a Csúf is esélyes a címre, de a közmegegyezés a Volt egyszer egy Vadnyugatra mutat. És valóban, az Ennio Morricone zenéjére komponált vadnyugati erőszakopera annyiban tényleg „előrébb” van társainál, hogy nagyobb formátumú, átgondoltabb darab, amely nem csak az izgalmat szolgáltatja, de egy történelmi korszak képét is megrajzolja. Ez a kép egyszerre hősies és mocskos, hősei volt örömlányok, hidegvérű gyilkosok, telekspekulánsok és félvér bosszúállók. A szereposztás is parádés, Charles Bronson, Henry Fonda, Claudia Cardinale és Jason Robards köt benne szövetséget majd árulja el a másikat, hogy aztán a műfaj szabályainak megfelelően csak az egyikőjük lovagoljon el a naplementébe.
Ki nézze meg? Hát mindenki, aki már látta és aki még nem.
