Mostanában csak úgy rendre jönnek az olyan rajzfilmek, amelyek színesek, szagosak, egyszerre több generációnak is szólnak, nyüzsög bennük a 3D, valami miatt mégis fanyalogni van kedvünk. A legújabb opusz, a Fedőneve: Pipő például egy cseppet öntudat-zavaros Hamupipőkéről szól, aki az elején a daliás, ámde tökhülye hercegbe szerelmes, végül a Rick nevű mosogatófiú viszi haza. Ki érti ezt?
A gyerekek biztosan nem, legalábbis akik a klasszikusokon nevelkedtek. Mert keverednek itt a Grimm testvérek Andersennel és a népmesékkel, mindenféle legendás szerzetek a mondavilágból ismert lényekkel és így tovább. Farkasból például mindjárt három is van, az egyik a Piroska és a farkasból, a másik a Három kismalacból, a harmadik kilétére sajnos homály borul, pedig isten bizony, baromira figyeltünk, ennek ellenére valahol az első tíz perc után elvesztettük a fonalat.
Az odáig rendben van, hogy Meseország birodalmát egy semmiben függő varázsgömb tartja egyensúlyban, mely felett a Nagy Varázsló rendelkezik. A Nagy Varázslónak azonban egy disznószerű és egy lila macskára hajazó segéde is van, akik külön-külön is hülyék, de együtt pedig végképp. Garantált a galiba, főleg, hogy a Nagy Varázsló elmegy golfozni, Mambót és Munkot pedig egymásra hagyja. Micsoda pech: Pipő gonosz mostohája, mostohája (alias Frieda) kihallgatja a Birodalom Egyensúlyának Titksát, s mivel ő nőnemű, a két korcs segéd viszont hímnek született, hát, az eredmény előre látható. Halkan megjegyezném, hogy a Gonoszság Császárnője címet Frieda szájába azért adni, mert hasonlít a császármorzsára, kissé bugyuta poén, amelyhez hasonló magasságokban ível a film egésze.
Mindamellett a Fedőneve: Pipő olyan film, amely elsősorban a felnőtteknek szóló poénokat tartalmaz, vizuálisakat és verbálisakat egyaránt. A magyar szinkron kifejezetten jónak mondható: Kaszás Gergő hangja a mesemondóból főszereplővé avanzsált Rick figurájára telitalálat, mellette a sztárvonalat a lila macskát megszemélyesítő Jáksó László és a daliás hercegnek hangját kölcsönző Ganxsta Döglégy Zoltán (végefőcímben: "Ganxsta Zoltán Döglégy") adják. Utóbbi végre kvalitásának megfelelő feladatot kapott: a magába bolondult herceget hőstenorhoz méltó magasságokba emeli. Sajnos azonban egy jó szinkron nem tudja leplezni a dramaturgiai buktatókat, amelyeknek csak egy része szándékolt, más része viszont kifejezetten irritáló. Példának okáért: miért telik el legalább egy perc, mire bekúszik a mesélő hangja? Ja, és mi lesz a beszélővel a végén? Ja, és a Csillagkapu-szerű képződmény hogy lehet egyszer ajtó az üdülés, máskor ajtó a halál felé? Ja, és mi lett Pipő két mostohatestvérével? És még sorolhatnám, de minek...
