Richard Curtis tud. Valamit nagyon tud. Megint készített egy olyan romantikus filmet a saját receptje szerint, és jó lett. Általában írni szokott, ez csupán a harmadik rendezése, de a stílusa minden alkotásán érződik. És ez nem baj, sőt!
Valamit be kell vallanom, nem szeretem az időutazós filmeket. Az időparadoxon miatt csak kisebb-nagyobb logikai bakugrásokkal lehet filmre vinni a témát. Amelyik film elkezdi magyarázni a dolgot általában kudarcot vall, csak akkor működik, ha nem mennek bele tudományos fejtegetésbe, van és kész. Legutóbb ilyen volt a Looper, ami egész nézhetőre sikeredett.
Az alaphelyzet egyszerű, van egy fura, angol család, valahol vidéken, ahol a férfivá érett fiú elindul Londonba, egy más élet reményében. Nem valami eredeti ötlet, mi? De mielőtt elindulna apja elmondja neki, a család férfi tagjai tudnak utazni az időben. Van pár szabály, de ennyi. Persze nem hisz neki, de kipróbálja, és láss csodát, kiderül apu nem hazudott. Szerencsére Curtisnek az időutazás csak eszköz (és nem cél), hogy a felmerülő szituációkat többféleképpen is bemutathassa. És remekül csinálja. A története Tim életének fontos, sorsfordító pillanatait meséli el. Hétköznapi, de helyenként elgondolkodtató, romantikus, de nem nyálas, néhol szívbemarkoló de mindig élettel teli. Remek beszólásokkal oldja a hangulatot, legyen az bármilyen. Nem találja fel a spanyolviaszt, nem akar Coelho szintű, semmitmondó életbölcsességet az arcunkba vágni. Viszont szórakoztat, és ennyi elég.
Karakterei nem eredetiek, de szerethetőek. És természetesen tehetséges színészek sora játssza őket. Tim szerepében Domhnall Gleeson-t láthatjuk, aki örökölte apja (Brendan Gleeson) tehetségét, jól hozza a kezdetben kicsit lúzer időutazót. Apja a mindig remek Bill Nighy, akire az Igazából szerelemből emlékezhetünk, a kiöregedett rockert játszotta, fergetegesen. Itt szerepe kisebb, de hibázni most sem tud. Persze kell egy nő a főhősnek, ezt Rachel McAdams játssza. Neki ez már a második időutazós-romantikus filmje, úgy látszik szereti. Van még szerető anya, különc kishúg, 2 lúzer barát, a világot és önmagát utáló drámaíró, elszalasztott első szerelem, stb. Elmondható, hogy nagy piros pont jár a castingot végző embernek.
Randevúra remek film. Hogy a végére valami rosszat is mondjak, sajnos csak szinkronosan kerül a mozikba. Bár szerintem jó szinkron készült hozzá, jó magyar hangokkal, azért kíváncsi lennék a színészek eredeti alakítására. Majd dvd-n.
Szerintem: 75%
