„Honfoglaláskor a nagy kavarodásban elveszett Mackó nevű komondorunk, kezes jószág. Mindenkinek a kezét tépi le. Először. A becsületes megtalálónak kézből fizetünk.” Nos, ez egy Facebook-bejegyzés a honfoglalás korából, épp csak példaképpen.
Lackfi János új könyvét nem kell túl komolyan venni: bolondozás ez, a képzelet képtelen játéka – milyen posztok születhettek volna, ha van Facebook Jézus idejében, vagy a reformáció korában, vagy a francia forradalom alatt…
De vannak a könyvben képzelt párbeszédek is, melyekben a magyar költészet jeles alakjai a zord és földhözragadt valósággal szembesülnek: Petőfi például a „Nemzeti dal” soraival biztatja egy honfitársát, aki ezt zaklatásnak veszi; Léda pedig egy kicsivel több aktivitást várni el Adytól a „Héjanász” borongós sorai helyett.
Lackfi János, mondhatni, tiszteletlenül bánik a történelem nagy alakjaival és a magyar irodalom zseniális alkotóival, de emögött a tiszteletlenség mögött mély szeretet, rengeteg ismeret és persze remek humorérzék bújik meg.
Rövid ízelítő a kötetből:
Jézus és tanítványai chatcsoportjában telek eladó harminc ezüst plusz áfáért.
Balassi pózolásiban van végvári haverokkal.
Honfoglalók foglalnak koncertjegyet early turul-kedvezménnyel.
„Fényesebb a Láncnál a Híd” – írja Széchenyi kacsintós szmájli kíséretében.
Vizeletből párolt ópium eladó eredeti francia szimbolistától.
Petőfi befordul a konyhára, de ott beszólnak. Kölcsey Istent faggatja, és eléggé ledöbben a Nagyfőnök válaszán. Pató Pál úr ingatlanspekulációba fog, vagy mégsem. Összejön-e a héjanász a vonaton?
József Attila harmadnapja nem eszik, de ezt megírja, és eszik.
Juhász Gyula nem tudja, milyen volt a szőkeség, amin a hölgy eléggé kiakad.
Ketrecharcosok is vannak ám itten. Petőfi nem aranyhal, csatázik Arannyal. Ady versus Kosztolányi, dopping pár kapszulányi.
József Attila beleköt Babitsba, zsebben kinyílik a bicska.
