[img id=508090 instance=1 align=left img]Köztudott, hogy Portugália hasonlít ránk: a területe nagyjából akkora, mint Magyarországé és a kultúráját is áthatja az a különös melankólia, amely a mi világképünket, művészetünket jellemzi. 

Épp ezért (is) volt nagyon jó ötlet a Budavári Borfesztivál szervezői részéről, hogy vendégországnak idén Portugáliát választották, vagyis végre lehetőségünk nyílik arra, hogy megkóstolhassuk a portugál borokat.

Történelme

Portugália az Ibériai-félsziget délnyugati részén fekszik, mint neve is mutatja, őslakói az ibérek voltak, de az évszázadok, a népvándorlás és a különböző területi változások során sokféle népcsoporttal találkozott és gazdagodott, a keltáktól a mórokig. A 12. században vált királysággá. Többször elveszítette autonómiáját, főleg a szomszédos Spanyolországgal háborúzott, végül 1668-ban nyerte vissza függetlenségét. A portugál tengeri hatalom is ebben az időben erősödött meg, így lett Portugália a későbbiekben az egyik legnagyobb hajós nemzet. Ennek még szerepe lesz a portói bor megszületésében is.

Földrengés

Portugália történetének egyik tragikus mélypontja az 1755-ös lisszaboni földrengés, amely szökőárral,  tűzvésszel és 40 ezer ember halálával járt, és amely nemcsak Portugáliát, de az egész akkori Európát megrázta. Így már sohasem tudhatjuk meg, milyen volt a régi főváros képe. De lakói újjáépítették és állítólag sokkal szebb lett, mint valaha bármikor.

Közelmúlt

Portugáliában polgári forradalom döntötte meg a királyságot a múlt század elején, ám utána 1926-ban katonai puccs áldozatává vált a friss demokratikus rendszer és csaknem ötven éven át katonai diktatúra volt az országban, Antonio Salazar vezetésével. Salazar halála után 1974-től ismét a demokratikus államok közé lépett, és 1986-ban tagja lett az Európai Közösségnek. Tehát Portugália, ahogy mi is, pontosan ismeri, mit jelent az elnyomó totalitárius rendszer.

Kultúra

Ami Angliában Shakespeare vagy Itáliában Dante, az Portugáliában Luis da Camoes, aki az ország nemzeti eposzát írta meg a Lusiadák című művében, a huszadik század első számú költője pedig Fernando Pessoa, aki a lisszaboni utcák édes-bús atmoszférájáról írt lenyűgöző verseket. A portugál irodalom legnagyobb eredménye azonban kétségkívül José Saramago életműve és irodalmi Nobel-díja.

[img id=508092 instance=1 align=left img]Meg kell említeni még Manoel de Oliviera fesztiválkedvenc rendező filmjeit, illetve a fadót, amely a portugálok nemzeti muzsikája, a mi népzenénk távoli rokona, szomorúság és vágy, fájdalom és nosztalgia egyaránt keveredik a melódiáiban.

A fadót olyan kiváló zenészek mutatták meg a nagyvilágnak, mint Amalia Rodrigues vagy a Madredeus együttes.

Képzőművészetüket az évszázadok alatt számos hatás érte, de megtartotta egyéni jegyeit is. Az ország legismertebb képzőművészeti árucikke a portugál csempe, vagyis az Azulejo, amelyen Portugália legjellemzőbb nemzeti díszítő eleme látható. 

A portugál konyha

Manapság rengeteg szakácskönyv jelenik meg, de sajnos a portugál gasztronómiával kapcsolatban önálló kötettel még nem találkoztunk. Pedig a portugál konyha igazán izgalmas, és legalább annyira eredeti mint a spanyol vagy a francia. Az interneten persze sokféle portugál étek fellelhető, de legcélszerűbb helyben ismerkedni vele.  

[img id=508250 instance=1 align=left img]A portugálok imádnak enni, napjában legalább ötször étkeznek, és ahogy minden mediterrán nép, ebéd után sziesztáznak. Ami érdekes, hogy létezik náluk egy speciális késő esti fogás, amely a napot lezárja, ennek neve: ceia, és többnyire valami könnyű étel a tárgya.

Portugália nemzeti tápláléka egyértelműen a hal. Pontosabban a tőkehal és a szardínia, amelyeket rendkívül sok változatban készítenek. Különösen a bacalhau, vagyis a szárított sós tőkehal közkedvelt, szinte minden étlapon megtalálható eledel, de a tehetséges szakácsok ebből is sokféle verzió megalkotására képesek. 

Ezenkívül még rengeteg tengerből származó élőlény végzi a portugálok gyomrában. Irigylésre méltó egészséges konyha, különösen, ha számításba vesszük, hogy mi mennyi halat fogyasztunk mostanában. Egyvalamiben azonban a portugál konyhai paradigma biztosan hasonlít a miénkre: mégpedig a fűszerekben. A portugálok is szeretik ugyanis a fűszeres ételeket. 

Az édességeket sem vetik meg, az édesített rizs és a fánk a kedvenc, de létezik egy nemzeti sütemény-csemege is náluk, a Pastel de Belém, érdemes megkóstolni, ha arra járunk. 

S a borok árnyékában nem szabad elfelejteni, hogy van még egy fontos nemzeti ital Portugáliában: ez pedig a kávé. A portugálok a kávét nem egyszerűen szeretik, hanem kultikus tisztelettel tekintenek rá és élvezettel isszák, kortyolják, ízlelik a nap bármely szakában.

Éghajlat, talaj

Portugáliában a szőlőtermesztés és borkészítés, ahogy nálunk, évezredes hagyományokon nyugszik, már a föníciaiak és a rómaiak is termesztettek e tájékon bort, sőt Portugália volt a Római Birodalom egyik fő borexportőre. Az éghajlat ideális a borkészítéshez. Különlegessége abban rejlik, hogy a mediterrán klímán belül is sokféle: az óceánhoz közel eső területeken óceáni, az ország más, beljebb eső vidékein inkább kontinentális, ez a természeti adottság a bortermelés sokrétűségét is megalapozza.

De nemcsak a fekvés, hanem a talaj is változatos: hegyek, dombok, völgyek váltják egymást, a nyughatatlan felszín alatt pedig ősi kövek rejlenek: többnyire gránit és mészkő, amelyek szintén sokféle borhoz szolgáltatnak remek földrajzi hátteret.

Szőlőtermelés

[img id=508086 instance=1 align=left img]Az ilyen különleges felszínhez és kőzethez a gyümölcs alapanyagát elsősorban a hazai szőlők, az autochton fajták adják. Ma pedig már minden borkedvelő tudja, hogy egy ország borkultúrájának sikere az egyedi ízvilág megteremtésétől függ. 

Ahogy mi a juhfarkkal és a furminttal, Portugália is büszkélkedhet őshonos szőlőkkel. Ilyen szőlőfajták a touriga nacional, a tinto roriz, a jaen, a bastardo, a verdelho vagy az aragones, Madeira szigetén pedig elsősorban a malvasia. 

De folytathatnánk még, legalább száz fajta felsorolásával.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a portugál borkultúra kizárólag a saját fajtáira támaszkodik: közkedvelt világfajták ugyanolyan remek otthonra találtak itt, mint bárhol másuitt. Sőt, a hazai szőlők mellett igazán izgalmas felfedezés, hogy milyen bort tud felmutatni a Cabernet Sauvignon vagy a Chardonnay a portugál talajon.

A portugál bor

Míg spanyol borokat szép számmal lehet kapni a hipermarketekben és borkereskedésekben, portugál borral csak elvétve találkozunk és akkor is többnyire a portóival. Amely kétségkívül lehengerlő ital, ahogy a madeira is, de azért kapaszkodjunk meg: Portugália sokáig a világ 10 legnagyobb bortermelő országának egyike volt, és ha Kína meg Chile nem szorította volna ki az utóbbi években, még most is előkelő helyet foglalna el. Vagyis van arrafelé mit inni bőven.

Az ország termőterülete 29 eredetvédett borvidékre tagolódik, ez szintén rokonítja hazánkkal, hiszen ahogy nálunk, az ország kis méretéhez képest feltűnően sok az apróbb-nagyobb borvidék. Közülük kiemelkedik a Vinho Verde, a Douro, ahol a portói készül, a legnagyobb területű Alentejo, a  Tejo folyó völgye és természetesen Madeira. Boraik túlnyomó része száraz vörös- és fehérbor, bár a legnagyobb sikereket és népszerűséget, ahogy a mediterrán klíma országaiban, a finom, testes, bársonyos ízű vörösborok érik el.

A portói és a madeira

[img id=508087 instance=1 align=left img]S elérkeztünk az utánozhatatlan és nagyrabecsült világmárkához: ez nem más, mint a portói, amely különböző szőlőfajták házasítása, elkészítésének lényege pedig, hogy a bor erjedését megszakítják borpárlat hozzáadásával, így hosszú ideig érlelhetővé válik és megőrzi cukortartalmát.

A portói bort az angolok tették világhírűvé: pár száz évvel ezelőtt kezdték exportálni a britek. A bortörténelem szerint a portugál hajók túl sok időt töltöttek a tengeren mire a szigetországra értek, így néha megromlott a borok minősége. 

Ennek kompenzálására kezdték el a vörösbort alkohollal, többnyire brandyvel dúsítani, azaz tartósítani. Az eredmény a portói, amelyet a britek idővel úgy megkedveltek, hogy mindennapi italfogyasztásuk elengedhetetlen része lett, azóta pedig az egész világ issza.

Portói borból egyébként háromféle létezik: a fehérszőlőből készült Porto Branco, a kékszőlőből készült 5 éves érlelésű Porto Ruby, illetve a szintén kékszőlőből származó Porto Tawny, amelyet 5 évnél tovább érlelnek. Természetesen ez utóbbi számít abszolút csúcsminőségnek, de a másik kettőt sem szabad kihagyni, hiszen óriási élmény mindegyik kategória.

Fontos bortípus még a madeira, amely kifejezetten Madeira szigetén készül, szintén borpárlat hozzáadásával, és legemlékezetesebb típusai az édesebb műfajban kerülnek palackba.

S ha már Madeira szóba került: Portugáliához tartoznak Madeira mellett az Azori-szigetek is, ahol vulkanikus talajon szubtropikus borvidék jött létre, vagyis a hőingadozások hatására állandó kihívás bort készíteni, mégis sikerül: az Azori-szigetekről származó dúsított borokat is érdemes megkóstolni.

Portugál pincészetek

[img id=508088 instance=1 align=left img]A legjobb portugál pincészetek többsége tradicionális múlttal rendelkezik és a szőlőt kézműves gondossággal dolgozzák fel. Közülük sokan bortermelői szövetségekbe tömörülnek. 

Mindazonáltal léteznek nagy mennyiségben bort előállító, exportra termelő hatalmas borgazdaságok is, amelyek a prémium palackok mellett elfogadható áron kínálnak remek élményt a borszerető tömegeknek.

Az egyik legismertebb pincészet a Graham's, amely világviszonylatban is híres a portói borairól, hasonló minőséget jelent a Porto Calem vagy a Taylors. 

De megér egy találkozást az Alentejo régió egyik legjobb borászata, a Falua, illetve sokan esküsznek a bairradai Luis Pato isteni boraira is. 

Portugália kultúrája és borászata, területéhez képest kifejezeten sokrétű és gazdag, és a világ borkedvelőinek körében egyre divatosabb. Cikkek, szakmai vásárok, beszámolók szólnak a portugál borok csodálatos ízvilágáról. Örülünk neki, hogy az idei borfesztiválon mi is megkóstolhatjuk őket.