Most már visszavonhatatlanul itt a nyár. Odakint közel negyven fokos kánikula tombol, az ember reakciói lelassulnak, agya eltompul, és úgy érzi, hogy semmi sem drága egy hűsítő, légkondicionált másfél óráért. Ilyenkor tehát fogja magát, elvánszorog egy mozipénztárig és mondjuk jegyet vált a francia illetőségű Quasimodo 2000 című vígjátékra. Hamar ráébred azonban arra, hogy inkább a hőgutát kellett volna választania.
Az önmagát vígjátéknak definiáló film, melynek Patrick Timsit egyben a rendezője és a címszereplője is, nem más, mint Victor Hugo klasszikus történetének kiforgatása. Az alkotók a nevettetés szándékától hajtva először is divatosan mai módira hangszerelték a cselekményt, majd pedig áthelyezték a középkorból napjainkba. Ezt követően drasztikusan átalakították. a szereplők jellemét is. Így lett a szerencsétlen, együgyű Quasimodo tréningruhás szerencsefia, Frollo főesperes mefisztofeleszi fizimiskájú mániákus sorozatgyilkos, Phoebus hadnagy erotomán nyálgép, Esmeralda dögös, szőke cicababa, a cigányok pedig kubaiak. Aztán mindezt nyakon öntötték az amerikai tini-vígjátékok alpáriságával, hozzákevertek némi halovány fekete humort és egy rakás dögös zenét, majd hátradőltek a székükben, és azt gondolták: csináltunk egy jó kis vígjátékot.
Pedig dehogy.
Már az is kérdés, hogy került a csizma az asztalra? Miért gondolták azt az alkotók, hogy Quasimodo alapvetően tragikus és romantikus történetéből vígjátékot lehet kreálni? Aztán ha mégis belevágtak ebbe az irracionális vállalkozásba, miért nem szerződtettek legalább egy tehetséges forgatókönyvírót. Ugyanis ebben a filmben egyszerűen nincs min nevetni: nincsenek poénok, nincsenek vicces helyzetek, ami azért ugyebár alapkövetelmény egy vígjátéknál. Az egész teljességgel érthetetlen.
De említsünk meg néhány pozitívumot is. A soundtrack dicséretre méltóan dögös, a színészek közül pedig kettő igen van rendben: az egyik kubai játszó Dominique Pinon és a Frollo főesperest alakító Richard Berry.
Végezetül csak annyit, értem már a forgalmazót, miért gyűjtötte kerek egy esztendeig a bátorságot ahhoz, hogy be merje mutatni a filmet a hazai mozikban. Tavaly mintha nem lett volna ilyen meleg.
