A regényirodalomban jártasabb olvasónak Nabokovról azonnal a Lolita ugrik be, az író nálunk talán legismertebb műve, jóllehet hatalmas művészi termésének sok darabja – és nem csak néhány regénye – aratott világszerte sikert.
[img id=474244 instance=1 align=left img]Az Európa Könyvkiadó életműsorozata – amely ezzel a regénnyel zárul – 15 művet tartalmaz.
A gazdag és művelt orosz arisztokrata családból származó, amerikai Vladimir Nabokovnak részint a történelem viharai miatt, részint a saját tehetsége által űzötten igen változatos élete volt.
Sokoldalú írói, irodalom- és természettudósi tevékenységének bizonyos értelemben az esszenciája ez a könyv, amely az utolsó befejezett regénye, és amely 1974-ben, tehát a halála előtt három esztendővel jelent meg. Ha azt mondjuk jellemzésként, hogy a regény története egy író önéletrajza, igazat mondunk, de a kevésnél is kevesebbet.
Mert e könyvnek nem a sztori a vivőereje, bármennyire fordulatos is helyenként: erre csak fel van fűzve a rengeteg anekdotikus, szellemes, meghökkentő, olykor titokzatosan furcsa, olykor kifejezetten az olvasó Nabokovról feltételezett tájékozottságát megcélzó jelenség, gondolat, helyzet, amely a mű egyediségét adja.
Nabokov mintha lényegében egy (irodalom)tudós és egy alanyi költő keveréke volna, aki epikus közegben érzi igazán elemében magát.
A magánélet legintimebb pillanatainak (testi szerelem, öregedés) már-már szemérmetlen ábrázolása, a társasági élet különféle szintjeinek és formáinak gyakran ironikus megjelenítése, a természetleírás költőisége, a különféle alakok, főleg nők elmélyülten tömör jellemzése – mindez mindvégig jellemzi azt az attitűdöt, amellyel tárgyára, az író testi-lelki, alkotói létezésére tekint. Hogy aztán ez az író – nevezett Vagyim! – nagyon hasonlít Nabokovhoz, sőt olykor az ellentétéhez is, ezen nincs mit csodálkozni.
A könyvben dialógusok, levelek, versrészletek is vannak, fokozva az olvasó örömteli élményét, amely abból fakad, hogy tulajdonképpen egy írói műhelybe is betekinthet.
Ez némiképp kárpótolhatja azokat, akik az író egész életét, illetve életművét megalapozó orosz-francia-angol kultúra (és nyelv) világában nem járatosak, s akik számára e regény rengeteg ilyen utalása inkább terhessé, mint élvezetessé válhat.
Pap Vera-Ágnes kiváló fordításának is meg kell küzdenie annak a hatalmas és sokszínű műveltséganyagnak a pontos továbbításával, amely mintegy rátelepszik a regényre, amely nélkül viszont képtelenség megragadni és teljes gazdagságában érzékelni a regény főhősének – és szerzőjének – az életét, gondolkodását, egész sorsát. Hogy aztán ez tele van sikerekkel és kudarcokkal, lehetőségekkel és korlátokkal, felismerésekkel és rejtélyekkel?
Persze, hiszen az író is ember.
Nabokovról még itt is olvashattok.
