A Bélier család (2014)

Bár a film vígjáték, az alapfelállás igenis komoly: Paula családja egyetlen halló tagja, szülei és öccse is siketek, odahaza ő van kisebbségben, mindenütt máshol ő a kapocs a külvilág felé. Aztán egy szép napon a lány előtt megcsillan a lehetőség, kiderül, hogy kivételes zenei tehetsége van, és esélye van, hogy egy menő párizsi iskolában fejleszthesse hangját. Ám a lehetőség a lányt dilemma elé állítja: szülei és farmjuk gazdálkodásában elengedhetetlennek tűnik a segítsége, főleg, amikor siket édesapja hirtelen ötlettől vezérelve indulni akar a helyi polgármester választáson. A Bélier család többnyire ügyesen egyensúlyoz a komoly téma, a kisvárosi vígjáték és a tinifilmek kliséi között, amiben nagy segítség a szülőket alakító két ismert színész, Karin Viard és Francois Damins remek játéka, akiknek komoly segítség lehetett, hogy a főhősnő öccsét játszó Luca Gelberg pedig valóban siketnéma.

Marie története (2014)

A Marie története megtörtént eseményeken alapszik. Franciaország, a XIX. század vége. Marie Heurtin vakon és siketen született, környezetével nem tud kommunikálni. Szülei az orvosuk tanácsa ellenére sem adják be intézetbe, hanem egy zárdát keresnek fel, ahol az apácák siket nőkről gondoskodnak. Marguerette nővér, egy fiatal apáca szárnyai alá veszi Marie-t, és elnyeri a világtól elszigetelten élő „vad” lány bizalmát, és a hit és szeretet erejével megtanítja arra, hogyan fejezheti ki önmagát. Jean-Pierre Améris filmje ugyan sok szempontból régimódi, üzenete talán sokaknak kissé sziruposnak tűnhet, pedig nem érzelgős és nem próbálja meg nézőit manipulálni, nem a könnyeinkre játszik, Isabelle Carré és Ariana Rivoire játéka pedig csodálatos – utóbbi valóban siket, bár nem vak.

Csend (2005)

Nem csupán veretes drámák és életrajzi filmek készülnek a témában, hiszen a főszereplő siketsége akár dramaturgiai eszköz is lehet, például egy erotikus felhangú családi thrillerben. Hősnőnk a fiatal, gyönyörű és siketnéma Dot, aki apja halála után kénytelen odaköltözni a keresztszüleihez és a korántsem barátságos unokatestvéréhez, Ninához. A beilleszkedés egyáltalán nem megy könnyen a lány számára, az iskolában is ellenségesen fogadják, és az idő múlásával egyre inkább érezhetővé válik, hogy az új családja valamilyen szörnyű és sötét titkot rejteget előle. Bár a film inkább amolyan egyenesen DVD-re készült, B-kategóriás darab, a sztori feszes és a főszereplő fogyatékossága több szinten is összefogja a történteket, és olyan remek színészek tűnnek benne fel, mint Edie Falco (Maffiózók) és Martin Donovan a nevelőszülők szerepében, vagy a szőke Elisha Cuthbert, mint a manipulatív, de érzelmileg mégis sebezhető „féltestvér”.

A kalapács (2010) 

A siketnémának született Russell Harvard már a 2007-es nagy klasszikus Vérző olajban is fontos szerepet kapott, mint a főhős fogadott fia, itt pedig egy sportfilmben remekel, ami ráadásul egyben valós életrajzi dráma is. Matt Hamill süketen született, de ez a fogyatéka soha nem akadályoztatta abban, hogy addig menjen előre, míg el nem éri célját, azaz hogy kiváló sportoló legyen. Eltökéltségének, odaadásának és nem utolsósorban találékonyságának hála - amellyel fogyatékából előnyt kovácsolt - nem csupán a világ első olyan süketnéma birkózójává vált, aki megnyerte a Nemzeti Főiskolai Birkózóversenyt, de inspirációul szolgált fogyatékkal élő és egészséges sportolók ezreinek egyaránt ebben a valós eseményeket feldolgozó, nagyhatású sportdrámában. 

Vaklárma (1989)

Nem kell mindent komolyan venni, vallja az évek során kultuszdarabbá vált vígjáték, ahol két fogyatékos férfi kerül szembe mindenre elszánt bűnözőkkel, és végül ők diadalmaskodnak. Dave siket és újságos, Wally viszont vak és szerencsejátékos, valamint Dave alkalmazottja. Amikor az újságos standnál lelőnek egy bukmékert, ők lesznek az első számú gyanúsítottak. Dave látott egy lábat, Wally pedig egy bizonyos parfüm illatát érzi. Kiderül, hogy az áldozatnál volt egy pénzérme, amelyet beledobott Dave borravalós dobozába, amelyet most Wally cipel magával. És ebben az érmében egy olyan microchip van elrejtve, amelyre sokaknak fáj a foga. Bár dicsfényük mára megkopott, Gene Wilder és Richard Pryor koruk legjobb komikusai voltak, és tehetségükről a film mai napig tartó népszerűsége is tanúbizonyság. 

Egy kisebb Isten gyermekei (1986)

Sok szempontból fontos filmről beszélünk, hiszen valóban siket főszereplőnője, Marlee Matlin Oscar-díjat kapott csodás alakításáért – maga a film további két jelölést kapott -, a történet pedig először mutatta be a siketeket elszigetelt, örökkön hátrányban élő egyének helyett teljesen normális közösségként, ahol akár egy halló is lehet kívülálló. Így jár az új tanár, aki hallóként érkezik a siketek iskolájába, és felfigyel egy intelligens, de nagyon zárkózott fiatal nőre, aki gondnokként dolgozik az intézményben. Hamarosan szerelem szövődik a siket lány és a tanár között. A férfi úgy érzi, a másiknak meg kellene tanulnia szájról olvasni és fonetikusan beszélni, de a lány másképp gondolja: ha igazán szereti őt, tanuljon meg a csend világában élni. És ez a dilemma fogja össze ezt a szokatlanul őszinte filmet, amelyre annak idején sokan csak merész ágyjelenetei miatt figyeltek fel.

Eszkimó asszony fázik (1983)

Nekünk is van klasszikusunk a témában, mégpedig Xantus János kultuszfilmje, ahol Lukáts Andor alakítja azt a siketnéma állatkerti gondozót, akitől a Méhes Marietta által játszott főhősnő oly sokáig képtelen elszakadni. Pedig ott az új kapcsolat, egy neves zongoraművész, aki csapot-papot otthagyva és a saját karrierjét is feladva segíti az egykori szökött intézeti lányt énekesnői ambíciói kiteljesítésében. A nőt egyformán imádó, de teljesen különböző alkatú férfi vetélkedése tragikus véget ér, de addig is együtt zenélnek egy kicsit – a siket férfi dobol - egy zenekart (ezt az akkori Trabant együttes játszotta el). Xantus filmjének nyers őszintesége, művészi közege és nyílt szexualitása a maga korában egyedülálló volt, ráadásul a szerelmi háromszög harmadik szögét a nemzetközi sztárnak számító lengyel Boguslaw Linda játszotta.