Megnyílt pénteken az átépített Budapesti Operettszínház. Külsejével teledicsérték már a lapok az olvasót. Írták: ékszerdoboz. Az, de nejlonkösöntyűknek, műanyag kalárisoknak. Az eredeti orfeum színpada a telek alaprajza miatt szűkösre épült a Fellner?Helmer cég tervezésében. Siklós Mária átépítése sok mindent megváltoztatott, ami jó volt, de az építkezést vezénylő előző színigazgató hozzáértése, szorgalma és ügyszeretete segítségével úgy hagyta a színpadot, ahogyan az rossz volt. Újabb száz év elteltével majd kiigazítják. Schinagl Gábor belsőépítész diplomáját a vendéglátó-ipari főiskolán nyerhette: újabb cukormázas édesipari remekkel szaporította életművét. A Fővárosi Operettszínházat Heltai Jenő prológusával avatta fel 1922-ben. Akkor Gombaszögi Frida mondta el. Most Németh Sándor némileg bécsi akcentussal. Átkeresztelték Fővárosi Operettről Budapesti Operettszínházra, nehogy összetévessze valaki azzal az intézménnyel, ahol Honthy volt a primadonna, Latabár meg Feleky Kamill a komikusok. A színházavatáson dr. Schiffer János főpolgármester-helyettes egy sehova nem illő, semmit nem nyitó, nem záró kulcsot adott át az igazgatónak. A régi-új színház színpadán az első tánclépéseket dr. Demszky Gábor főpolgármester tette az ünnepélyes átadáson. Az első énekszámot (egy csasztuskát) maga a színház igazgatója, Kerényi Miklós Gábor énekelte. Hogy az Operettben ki mint énekel, azt elolvashatják Fáy Miklós beszámolójában. A díszelőadás a Marica grófnő volt. Brammer és Grünwald bécsi librettóját Kardos G. György átdolgozta (1956). Kardos életében határozottan írt jobbat ennél. Átdolgozását most átdolgozta Kállai István, kissé fölforgatva a számok rendjét. Harsányi Zsolt versei maradtak. Többnyire. Kerényi rendezésében az a forradalmi, hogy halált megvetően konzervatív. Újdonsága divatjamúltsága. A közönségforgalmi tereknek nevezett szabad helyeken Balla Margit rendezett egy operett-történeti kiállítást. A Marica grófnő előadása is muzeális. Merészen nem törekszik drámai helyzetekre. Vásott poénok koncertszerű előadásban. Betétszámok kalárisa. Amint énekel valaki, visszahúzzák a világosítók a fényeket. A primadonna vagy a bonviván vagy mindketten kapnak egy fejgépet. Elsötétedik körülöttük a nagyvilág. A többiek szederjes arccal kivárják, amíg a főszereplők kidalolják magukat; újra felkel a nap. Az operettvicceket nem teszik reális közegbe. Nem tesznek úgy, mintha drámát adnának. Az operettszínház színpadán azt játsszák, hogy operettszínházban vagyunk, ahol éppen egy roppant hülye operettet játszanak. Magyarországi bemutatója a Marica grófnőnek a Király Színházban volt (1924), fél évvel a Theater an der Wienben megtartott premiert követően. A bonvivánt a Nemzeti Színház kölcsönözte. Kiss Ferenc drámai hős volt gróf Endrődy-Wittenburg Tasziló az első ötven előadásban.

Nyári Zoltánt, az új bonvivánt a bemutató közönsége hevesen ünnepelte. Az első részben egy bensőséges számmal megkapja a rendezőtől a lehetőséget, hogy ottfelejtse partnerét a drámai helyzetben, előreigyekezzen a színpad közepén legelőre, ott elénekelje dalát: Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket... Majd a bal oldali (megszüntetett) proszcénium páholyhoz megy, egyenként kipiszkálja mind a tíz körmét, elpöcköli a kibányászott terméket egy gróf plebejus lázadásának rendezői kifejezésére. Kalocsai Zsuzsa (Marica) és Nyári Zoltán (Endrődy-Wittenberg gróf) között vonz-izé van, hogy elővegyünk a naftalinból egy szép, ómódi magyarítást. Összetartoznak, egymásnak ítéltetnek a színpadon. S ahogy a második részben föltör a cselekményből a szívfacsaró szirup, úgy érzem magam, mint egy hitehagyott a misén. A nézőteret áthatja a mesében való hit. A büszke férfi és a büszke lány szerelmi viadalában gyönyörködés. Nem csupán a kiókumlált mesétől és az érzelmileg lerohanó zenétől van ez, hanem a hittől. Ha hisznek a színpadon a játszók, elhiszik odalenn a nézők. A legcsiricsárébb librettóhuncutság is magával ragad, ha hívők vesznek részt benne. Amikor Oszvald Marika belekezd a kedvesen hiteles Szolnoki Tiborral a Szép város Kolozsvár előadásába, időzavarba kerülök, határozottan azt érzem, harminc éve látom tőle ezt a számot, artistaprodukcióba átcsúszó tánccal a nóta végén, de harminc vagy ötven éve, mindenképpen több ezerszer ugyanolyan átlelkesülten, örömmel, vidáman csinálja. Csak a jóisten a megmondhatója, hogyan csinálja, miként nem fásult bele.

Lehoczky Zsuzsa játssza Bozsenát (eredeti nevén Bozena Cuddenstein zu Chlumetz hercegnő), a cselekményt kibonyolító nagynénit. Lehoczky nyúlfarknyivá tömörített szerepében terebélyességével bájos és őszinte. Dézsy Szabó Gábor (Kudelkája) megcsonkított szerepében ugyanolyan jó, mintha volna alkalma végigjátszani.

Nagy meglepetés, hogy talán Bogár Richárd óta nem voltak ennyire jók a táncosok és a szólisták. Jól képzettek. Elegánsan mozognak. Nem tartják száműzetésnek a színpadon levést. Kedvvel vesznek részt az előadásban. Lőcsei Jenő balettigazgató a második részben dúskál. Nem az operabalettből jött koreográfus. Jól tudja a mutatós műfajt. Látványosságokat tervez. A Tabarinből a kastélyba ruccant betétszámaként egy Zizi Jeanmaire számára Roland Petit koreografálta strucctoll legyezős táncot alkalmaz leleményesen, valamint egy vidám shimmyt tervezett a karnak és a két szólistának. Marica kastélya úgy néz ki, ahogyan egy kastély kinézni szokott Erdélyben, ha az operettszínházban húznak rá függönyt. Szarvasagancsokból van a csillár. A búbos kemence belsejében orfeum búvik meg. A háttérben szép falikárpitokat festettek és felhőkbe nyúló havasokat. Túl a kastélyon, a faluban a harangozó felesége házivarrónőként működik. Ő alakította át az ágytakarókból, vitrázsfüggönyökből és kombinékból az úri vendégek karéjának estélyi öltözékét. Bárkinek olcsón kifordít és átalakít megunt régit újjá. Csak mondják azt a harangozó nejének, hogy Gyarmathy Ágnes küldte őket. Nem ér rá, és pénze sincs, mert mindent elköltött a táncosok mutatós és lendületes képzelettel megtervezett jelmezeire.

A színház előtt lezárták a Nagymező utcát. Kivetítőn nézhette a világ, mi történik a színpadon. Volt zenekar. Utcabál. Hazamenet az Országháza felé, a Nagymező utca másik felén sportosan öltözött csőlakók guberáltak. Lomtalanítást tartott a kerület. Kitették a lestrapált, elhasznált, fölös limlomot, nyűtt ócskaságot. A kevésbé jól eleresztettek még hasznosítani tudják mindezt. Örömmel kiskocsira rakják, vagy sportszatyorban a szedett-vedettel igyekeznek haza.