A focifilm egy paradoxon: bár a futball a világ legnépszerűbb sportja, Amerikában soha nem nyert igazán teret, így Hollywoodban nem is készül semmi ebben a témában. Ez nem is baj, hiszen megmarad elsősorban európai különlegességnek, ami minden műfajban működhet a háborús drámától a tinivígjátékig - igaz, van nagyon kellemes mexikói, kínai és bhutáni focifilm is! A brazil vébé előtt végigfutunk a műfaj történetén és legjobb darabjain.

A hálóba minden belefér

Van, akit a futballban a játék szépsége vagy a csapatjáték ragad meg, más a nemzetközi karrier lehetőségét és a csillogást látja, megint más a versengést és az agresszivitást tartja fontosnak, és ez a sportfilmek világában is így válik el. Talán a legegzotikusabb film a listán a bhutáni Isteni játék, amelyben buddhista szerzetesek iparkodnak azon, hogy a  Himalája csúcsai között foghassák a focivébé közvetítését.  Az iráni Dzsafar Panahi zseniális vígjátéka, a Pályán kívül olyan fociőrült fiatal lányokról szól, akik a szigorú vallási előírások miatt nem járhatnak ki a meccsekre, ám ők minden áron szeretnének belógni. Furcsa helyről érkezett Stephen Chow komédiája, a Shaolin foci, ami összegyúrja a kungfu filmek klasszikus elemeit a focival, és az eredmény nem is olyan rossz. A mexikói Rudo Y Cursi azért is különleges, mert a Gael García Bernal és Diego Luna által játszott testvérpár futballkarrierjét mutatja be hitelesen – úgy, hogy közben meccset nem is látunk. Wim Wenders karrierje elején rendezett filmet A kapus félelme tizenegyesnél címmel – aligha kell magyaráznunk, miről szól a történet, míg a Terence Hill rendezte/főszereplésével készült Don Camillo egyfajta csendes katolikus hittérítésnek is tekinthető – labdával. És ne feledkezzünk meg az eddig egyetlen filmes kísérletről arra, hogy a focit Amerikában is népszerűvé tegyék: a Góóól! trilógia drága marketingfogás volt, hogy egy szegény mexikói bevándorló sorsán keresztül bemutassa a foci világát az amerikai nézőknek is, számos olyan világsztár közreműködésével, mint Beckham, Zidane vagy Raúl, de a siker csak mérsékelt volt.  

A magyar foci

Ha van igazi klasszikus magyar futballfilm, az a Régi idők focija 1973-ból Sándor Pál rendezésében, Garas Dezső főszereplésével és Mándy Iván karaktereivel. Mára szállóige lett Minarik Ede mosodás felkiáltása, a Kell egy csapat!, akárcsak a nemlétező Csabagyöngye SC, de a magyar focifilm ennél régebbi keletű. Az 1936-os Sportszerelem egy futballbolond gyárigazgatóról szól, aki minden munkását a pályára küldi, miközben ugyanannak a lánynak udvarol, mint kevéssé sportos fia - aki Latabár Kálmán. A foci az ötvenes évek osztályharcából is kivette a szerepét a fiatalon elhunyt Soós Imre főszereplésével 1951-ben készült Civil a pályán (r: Keleti Márton) azt bizonygatja, hogy egy jó munkás a pályán és a gyárban is megállja a helyét. Hasonló témájú a Hazai pálya 1968-ból  Palásthy Györgytől, a téma azonban már ironikus. Persze a legnagyobb magyar sportsiker, az 1953-as angol-magyar meccsen aratott győzelem is vászonra került Tímár Péter rendezésében és a közismerten focibolond Eperjes Károly főszereplésével 6:3 avagy, játszd újra Tutti címmel, és az Aranycsapatról és tagjairól megannyi dokumentumfilm született, legutóbb a Magyarok a Barcáért címmel. A foci még egy-egy abszolút művészfilmben is szerepet kapott, Császi Ádám Viharsarok-jának főhőse a történet elején egy német csapat szépreményű idegenlégiósa.

A halálmeccs

1942. augusztus 9-én Kijevben nyilvános mérkőzést rendeztek a Dinamó Kijev volt játékosai és a várost megszálló német tüzérségi csapatok válogatottja, a Flakelf között. A meccset a szovjetek – ukrán és orosz játékosok vegyesen – nyerték, akik közül hamarosan ötöt is kivégeztek. A szovjet propaganda fel is használta a Halálmeccsnek elnevezett mérkőzést, ám ukrán történészek vitatják, hogy mindez valóban így történt volna: szerintük barátságos meccs volt, a kivégzések más miatt történtek. Az viszont tény, hogy Fábri Zoltán 1962-es Két félidő a pokolban című munkáját ez ihlette, bár itt magyar munkaszolgálatosok játszanak Sinkovits Imre és Garas Dezső vezetésével a németek ellen, Hitler születésnapján. Közben a Szovjetúnióban is született egy feldolgozás Az utolsó játék címen, majd Menekülés a győzelembe címmel pont Fábri filmjét John Huston vitte vászonra 1981-ben, csak itt szövetséges hadifoglyok álltak ki a gyepre a gaz nácik ellen, olyan sztárokkal, mint Micheal Caine, Max von Sydow, Pelé és Sylvester Stallone. Mi több, a film nagy meccsét az MTK stadionban vették fel – egyedül itt találtak olyan régi berendezést Európában, ami elment korabelinek -, a statiszták között rengeteg magyart láthatunk, a francia ellenállást Gera Zoltán vezette. Két éve aztán az oroszok újra elővették és leforgatták a régi történetet Meccs címmel, ahol már nem csak a németek a gonoszok, hanem az ukrán kollaboránsok is – előrevetítve a két ország közötti jelenlegi véres konfliktust.

Na és az angolok

Volt idő, amikor Európa – és a magát a focit kitaláló Anglia békésebb fele - úgy rettegte az angol futballhuligánokat, mint korábban a viking vagy magyar portyázókat, és a témában számos film is készült, valós csapatok valós ultráiról. Az első a sorban egy korai Gary Oldman mozi, a The Firm 1988-ból, ahol a West Ham United rosszfiúi dúlnak, akárcsak az Elijah Wood főszereplésével készült Huligánokban – az ellenfél a Birmingham City szurkolói – és a Futballmaffiában. A Danny Dyert híressé tevő Futball faktorban pedig a Chelsea és a Millwall keménymagja kerül szembe egymással – Dyer később egy tévésorozatot készített Európa legkeményebb ultráiról. Persze szurkolni normálisan is lehet: Nick Hornby Fever Pitch című, 1992-es könyve az Arsenal iránti rajongásáról szól, ebből Egy férfi, egy nő és egy focicsapat (borzasztó) magyar címmel forgattak romantikus vígjátékot Colin Firth főszereplésével. A Ken Loach Barátom, Eric főhőse egy Manchester United rajongó, akit "meglátogat" példáképe, a legendás Eric Cantona, aki a film producere is volt egyben, és segít a férfinak újra lábra állni. Nagyon szép film a barátságról, a fociról és Angliáról – és a sajnálatos esetről, amikor a forrófejű Cantona lerúgta az ellenfél egyik szurkolóját. A mi kedvenc brit, pontosabban skót focifilmünk azonban a Gregory barátnője, egy rém kedves ifjúsági film, amelyben mafla hősünket saját csapatából túrja ki egy csinos lány, de a Keira Knightley pályáját elindító Csavard be, mint Beckham-et is nagyon szerettük!