Hát ez a cím elég félrevezető. Az Eredeti, a "Hard Candy", azaz keménycukor az internetes szlengben kiskorú lánykát jelöl. Férfi főszereplőnk, Jeff rá is harap a cukorkára, elég rendesen, még a foga is beletörik.
Nyugalom, ez csupán némi ködös információval bővíti a képet, a film végét természetesen egy szóval sem árulom el, már csak azért sem, mert tipikusan olyan film a Hard Candy, amelynek nagyon nem illik előre elmondani a befejezését. Meg a második felét sem. Illetve a kétharmadát... vagyis a háromnegyedét. Így hát én is csak felvezetem a mesét, a többit hagyjuk a filmre, hisz elég jól el tudja nélkülem is adni magát. A mese pedig valóban mese, legalábbis változat egy alapmesére.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Haley a neve, piros kapucnis pulóverben hódítja meg egy magas, szemüveges férfi szívét - vagy nem egészen a szívét. A parafrázis mibenléte egyértelmű: Piroska találkozik Farkassal, csakhogy esetünkben nem olyan egyértelmű, hogy a Farkas most is bekapja-e a piros kapucnis kislányt. Piroska ugyanis most mást tartogat a kosarában, mint kalácsot és egy üveg bort - és azt sem a nagymamának viszi. A Farkas pedig szintén nem öltözik nagymamának. Nem is nagyon takargatja húsevő mivoltát. És mi van a vadásszal? Talán Piroska maga az egy személyben - és azért jön, hogy felvágja a Farkas "hasát"? Vajon egyáltalán jön-e bármiféle vadász, hogy megmentsen bárkit is? És vajon Piroska-e az, akinek drukkolunk, akárcsak a mesében - vagy a megkötözött Farkas?
A pedofília gyomorforgató tematikáját az alkotók a mesei alapmotívum köntösébe bújtatják - nagyon helyesen, hogy aztán úgy átformálják, hogy... Hogy attól függően, feministák, férfiak vagy "egyszerűen" csak nők vagyunk - ez nem azt jelenti, félreértés ne essék, hogy a feminista nem nő... -, tehát attól függően érezhetünk kéjt, szánalmat, vagy, potenciánktól és nemünktől függően - változó nagyságrendű kasztrációs félelmet.
Ami azonban a célközönség egészét illeti: a suspense garantált. A gyakorlatilag két szereplőt mozgató thriller mesterien szövi a néző köré a rettegés hálóját, olyannyira, hogy mire az észbe kap, már ő is ott van, belevonódott, kész, vége, nincs tovább. De vajon kivel azonosul? A figurák idegenek, minden áldozat tettes egyszerre és beteg, nagyon beteg mindegyikük. A néző pedig egyre kényelmetlenebbül érzi magát, egyre erősebb a klausztrofóbia és azt kívánja,... A mondat befejezése tetszőleges, a lényeg, hogy amit lát, nem jó. A film viszont - ha eddig nem derült volna ki - igen.
