SZABÓ MAGDA: SZILUETT
Csokonai Színház, Debrecen
A Vörösmarty-bicentenáriumra született dráma nyelvünk egyik legnagyobb művészének pályaívét igyekszik megrajzolni. Szabó Magda hosszú évek kutatómunkáját sűrítette össze a Sziluettben a jeles évfordulóra, s bár a legnagyobb elkötelezettség mellett sem lehet teljes a költőóriás portréja - erre utal a mű címe - , az írónő tollának legfőbb mozgatója mindvégig a tárgyilagosság és tisztelet maradt. Az irodalom minden műnemében zseniális alkotóról bennünk élő kép új momentumokkal bővül, a költő életében fontos helyet elfoglaló két nőalak - Perczel Etelka (Adél) és Csajághy Laura - más megközelítésben jelennek meg. Szabó Magda színműve Székesfehérvár után Debrecenben kel életre, ezúttal Pinczés István rendezésében. Az írói szándék precíz értelmezésére, tolmácsolására törekedve többet kapnak a nézők Vörösmarty életének és művészetének puszta körvonalánál.
A nyitóképben a Heckenast cég könyvesboltjában már érzékelhetővé válik a korszakban általánossá váló feszültség. A költő ajánlatát nem tudják elfogadni, verseit, könyveit nem vásárolják, arra hivatkozva, hogy az olvasóközönség számára értelmes érzelemhatárt kell szabni, vad keserűség helyett a szelíd bánat sugallta sorokkal. Ezt követően a játék stilizált környezetben Vörösmarty életének utolsó óráit jeleníti meg, a halálra készülő ember vízióival, emlékfoszlányaival. Puritán, egyszerű keretbe foglalt díszlet, időnként előtérbe kerülő, a múlt árnyképeit felidéző paraván a háttere a forradalom napjainak hangulatát érzékeltető zeneműveknek.
A költő tetteinek mindvégig az apjától tanult gondolat szabott irányt: "Egy szó tartja az emberi létet, mint zászlót a rúdja: a felelősség." E felelősségtudat szellemében - a sorozatos vádak közepette is - vallotta: "Felelőtlenül nemcsak kiabálni, de hallgatni sem lehet. A hallgatás vétek." Utat mutatott egy olyan nemzetnek, mely elfelejtett gondolkodni. Vörösmarty halhatatlanná válását még Haynau hadbírósága sem tudta megakadályozni, a barát, Bezerédj István (Garay Nagy Tamás) szavaival élve: "Vörösmarty egyetlen mondatával rést ütött az önkényuralom falán."
A darab középpontjába mégis Vörösmarty érzelmi, szerelmi élete kerül. Így kiemelt szereplőkké lépnek elő a költő szerelmei. A múltat felidéző jelenetekben a költő lelkében Tündérország kisasszonyaként élő Perczel Etelkáé, a dráma jelen idejében pedig a kitartóan szerető feleségé, Csajághy Lauráé a főszerep. Az idősíkok fokozatos váltogatása sajátos kapcsolatot teremt az egymástól távoli események és élethelyzetek között. Az írónó hiteles lélektani ábrázolással, a női lélek érzékenységével keresi választ magyarázatlan vagy rosszul értelmezett életrajzi mozzanatokra.
Csíkos Sándor Vörösmarty sokrétű megformálásával a darab központi alakjává tud válni. Majzik Edit az igazi "Tünde" árnyékában is kitartó, önzetlen feleségként jeleníti meg Csajághy Laurát, aki az értelem és felelősség tudatával vezérelve vet számot sorsával, keserű beletörődéssel veszi tudomásul, hogy Vörösmarty életében csak a másodhegedűs lehet. Bajzáné Oláh Zsuzsa személyében ugyancsak erőteljes színpadi jelenléttel oldja meg feladatát, intelmekkel látva el a fiatal hitvest. A Vörösmarty-életmű ihletőjeként színre lépő Perczel leány (Réti Iringó) az ellentétes érzéstartalmakat hitelesen érzékeltetve végül engedelmeskedik atyja parancsának. Dánielfy Zsolt Perczel Sándor megszemélyesítőjeként alkatilag is találó választás, kellő szigorral, de nem kegyetlenséggel igyekszik leánya sorsát alakítani.
