Az elvont dolgok iránti érdeklődés jellemezte. Fizikát tanult a varsói egyetemen, filozófiát a krakkói egyetemen. Nagyfokú elméleti érdeklődését, az intellektuális gondolkodását a választott szakok nem elégítették ki. Végül rendezői diplomát 1966-ban a lodzi Filmművészeti Főiskolán kapott. A Lengyel Tudományos Akadémia Művészeti Intézetében filmelméletet, filmtörténetet is tanult. Mindig mindenhez teoretikus és mélyen katolikus szemlélettel közeledett. Középponti problémája az okos, az élet értelmét kereső értelmiségiek hogyan próbálnak talpon maradni, a hatalommal szemben integritásukat megőrizni. Előbb amatőr filmeket készített, és sorra nyerte meg az amatőr filmek találkozóin kiadott díjakat.
Filmjeiben a lét nagy kérdéseire keresi a választ: a lengyel társadalom ellentmondásait morális és filozófiai aspektusból vizsgálja. Főhősei értelmiségiek, művészek, diákok. A Közjáték (1969), a Ritka látogató (1971), Illumináció (1973), Spirál (1978) a szocializmusban helyét nem lelő fiatal értelmiségiek gondolkodását, értékrendjét, értéktévesztését, magányát mutatja be. Férfiak és nők eme filmek főhősei, akik folyton csalódnak önmagukban, az előző generációkban, barátaikban, szerelmeikben, de tovább kell lépniük a csalódásaikon. Filmjei hideg analízisek, diagnózisok a fiatal lengyel értelmiségről. Ahogy egy fizikus az anyag tulajdonságait elemzi, úgy elemzi Zanussi a társadalmat, a fiatalok életmódját, életvitelét. Világszerte nagy sikert aratott a Védőszínek (1976) című filmje, melyben egy ifjúsági tábor életét mutatja be. A fiatal tehetséges tanár, és cinikus, de nagyon tehetséges idősebb társa kerül egymással szembe, majd mindketten a táborban élő fiatal egyetemistákkal.
Nagy sikert arattak a televízió számára készítette dokumentumfilmjei (Krysztof Penderecki 1968, Az én Krakkóm 1979, Az én Varsóm 1987, Európa kulturális fővárosa: Vatikánváros 1989, Lutoslawski 1990). Színházban is sikert aratnak rendezései. Lengyelországon kívül szerte Európában a foglalkoztatott rendezők közé tartozik. Hosszú évekig nem tért haza, Lengyelországba, külföldön forgatta filmjeit. A pápa kérésére készítette el a nemrég szentté avatott Kolbe atya történetét Életet az életért (1990) címmel. Az Érintés (1993) című filmje, mintha a saját élményeiből, válságából merítene. Egy idősödő zeneszerző-karmester elvonultan él a világtól elzártan, és egy fiatalember mindent megpróbál, hogy visszacsalogassa a művészeti életbe. A hitét szeretné vissza adni, érdemes alkotni, érdemes tenni, szükségük van az embereknek a művészetre. Zanussi magas is kevesebbet alkot ma, inkább producerként segíti a fiatalokat a filmkészítéshez.
