A nőstény farkas által felnevelt, majd a nagy Rómát alapító Romulusszal és Rémusszal is kezdhetjük a társadalomból a vad és buja természetbe kiszakadt emberi egyedek mai napig tartó sorát, ha nem akarunk egészen Ádámig és Éváig visszamenni az időben. Az idők folyamán számtalan mese és legenda született a az erdőségekben és hegyekben élő farkasemberekről, tigrisasszonyokról, yetikről és nagylábúakról. Még nekünk is van ilyen, Hanyi Istók, a lápi ember. Maugli, Tarzan vagy Ichtiander, a kétéltű ember meg a többiek már a modern kori művészet szülöttei.
A civilizáció áldásaitól megcsömörlött emberekben mindig is megvolt, megvan a vágy, vissza a természetbe, a békés, gondtalan ösztönéletbe. Egyenes az út Rousseau-tól az FKK-ig, a naturizmusig, az első felfedező hajósoktól a ma divatos túlélő túrákig, raftingokig, climbingekig és egyéb önkínzó hercehurcákig. A kábeltévék népszerű-tudományos-ismeretterjesztő csatornáinak tetszési indexével maximum a dél-amerikai szappanoperák büszkélkedhetnek, mutatva romantikus vágyódásunkat a természettel szoros összhangban élő állatok, vagy éppen emberek iránt. Éppen ezért lehetnek oly népszerűek Gerald Durrel, vagy Konrad Lorenz etológusok az állatok viselkedésének tanulmányozása kapcsán az általános emberi természetet illető elmés és tanulságos következtetései is.
Charlie Kaufman író egyszer már elkövetett egy frenetikus kalandozást John Malkovich agyában (John Malkovich menet), ahol lazán felvázolta, milyen lehet belebújni egy nem mindennapi személyiség bőrébe. Nem lehet véletlen, hogy ez alkalommal érdeklődése a civilizált ember, legközelebbi rokona, a majom, valamint a természet közötti összefüggések vizsgálata felé fordult. Természetesen most sem várhatunk tőle mélyenszántó és alaposan tudományos elemzést, de egy könnyed, okos, amolyan filozofálgatós vígjátékra bizton számíthatunk az előzmények ismeretében.
A szülők által, az étkezési etikett szigorú szabályrendszerébe belekényszerített, ráadásul a péniszmérete iránt aggódni hajlamos etológus, Nathan (Tim Robbins), a tetőtől talpig szőrös, ám a bunda alatt erősen érzéki és okos írónő, Lila (Patricia Arquette), a tudós iránt mérhetetlenül vonzódó, szexmániás asszisztens (Miranda Otto), valamint a törpecsimpánz tudatú, őserejű majomember, Puff (Rhys Ifans) között lezajló szerelmi négyszög története bővelkedik vicces szituációkban. Ráadásul okos és finom szatírát rajzol az agyoncivilizált ember szexuális és kulturális nyomoráról éppúgy, mint a természeti ösztönélet elképzelt boldog, gondtalan idilljéről. Mintha Tarzan és Jane Woody Allen álmában találkozna Pavlov doktorral Sigmund Freud előszobájában.
A film fanyar tanulságát hangsúlyozandó bőven szerepelnek vicces utalások az ember-majom-dzsungel témakörben készült korábbi alkotásokból: felsejlenek a Tarzan, King Kong, vagy a Majmok bolygója történetek, de a Dzsungel könyvének Disney-s változatának egyik kulcsjelenet-parafrázisán is felcsattanhat a nézőtéren a rá- és felismerő, felszabadító nevetés.
A szatirikus történet színvonalának védjegye egyrészről a már ezelőtt is külön-külön bizonyított főszereplői quartett, másrészt a kliprendezőként ismertté vált, a John Malkovich menetet rendező, e filmet pedig producerként igazgató, végleg nagy filmessé avanzsált Spike Jonze. Filmjük gondolatot ébresztő, ritka okos humorú, kissé talán cinikus, de érdekes, érdemes alkotás. Legyenek kiváncsiak!
