Most épp Dániában. A borongós imidzsű koprodukciós stílusmárka, vagyis az északi krimi most is nagyjából azt hozza, amit várunk tőle. A Nyomtalanul ennél többet nem tud felmutatni – viszont még így is van olyan szórakoztató, hogy amerikai remake készülhessen belőle.
Mélyből mélyebbre
Carl Morck rögeszmésen kitartó zsaru. Ezt onnan is tudni, hogy túlélt egy fejlövést – meg onnan is, hogy megállás nélkül, tán még alvás közben is ráncolja a homlokát. Egy meglehetősen ronda eset óta a keze is nagyon remeg, gondolom, ezért is iszik annyit, meg cigarettázik. Vagy csak azért, mert a kemény, kiábrándult nyomozók így szokták csinálni. Morózus Morckunkat száműzik az alagsorba, hogy maradjon veszteg, s lezárt ügyekkel szöszmötöljön. Ehhez új társat is kap, a langaléta, hozzá képest meglepően barátságos Hassant. Még meg sem isszák az első kávéjukat, máris megakad a tekintetük egy ügyön, amelynek a végkimenetelével nagyon nincsenek megelégedve. Úgyhogy kimennek a szabadba nyomozgatni kicsit – és a friss levegőn természetesen hátborzongató összefüggésekre jönnek rá. Mi ezeket hamarabb tudjuk meg, mert az a koncepció, hogy pár lépéssel előrébb járunk náluk. Ám azért marad izgulnivaló bőven. Csak a nagyvászon tűnik kissé indokolatlan felületnek.
Lesz még rosszabb
De mit akarnánk még? Tán nem elég para a sztori? Tulajdonképpen az. Nincs ebben a regénysorozat felütéséből készült történetben annyi, hogy a nagy sötétben is magával ragadjon, ne csak otthon? Ki tudja, lehetne. Nikolaj Lie Kaas és Fares Fares párosában is van valami, amitől érdekesebbek lehetnének. Ám egy ponton megállunk, illetve senki sem furakodik senki elé – az atmoszféra utat enged a sztorinak, a színészek a cselekménynek, a zene a képeknek. Valahogy mindenki túlságosan előzékeny. Így történik, hogy előre engedik a középszerűséget is. A nagyon igényes, biztonsági játékos középszerűséget. Azt hiszem, az ilyenekre szokták mondani, hogy mindenki mástól elég lenne – a skandináv érdekeltségű bűnfilmesektől kevés. Vagy inkább: arra nem elég, hogy megjegyezzük magunknak.
Klisék a ballonkabátban
A Nyomtalanul kicsit olyan, mintha egy roppant ígéretes tévésorozat pilotja lenne - nem a színészek, vagy a külcsín miatt: a gárda tényleg minden téren hozza a kötelezőt; az alakítások valóban rendben vannak, az operatőri munka is profi: a tekintetek szomorúak, a nap nem süt, a bűnök nagyok, a múlt visszaüt. Ám akárhogy is kerülgetjük a dolgot, a tények makacs dolgok: az ismerős karakterkészlet és az elégségesen félelmetes, elmebeteg fordulatok se tudják maradéktalanul megindokolni a moziforgalmazást.
Kinek ajánljuk?
- Akik bírják az északi krimiket.
- Akik hisznek a kiégett nyomozókban.
- Akik csak szórakozni szeretnének.
Kinek nem?
- Akik A tetovált lánynál kiszálltak.
- Akik szerint tévézni menőbb.
- Akik szerint a régi ügyeket jobb nem piszkálni.
7/10
