Idén is megtartották a hagyományos medveárnyék észlelést a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A napos időben a medvéknek árnyékuk volt, ami a népi időjóslás szerint arra utal, hogy a tél sokáig fog tartani. Más kérdés, hogy a hosszútávra szóló előrejelzésekben mindig sok a bizonytalanság.
A szombattól keddig tartó Mackófesztivál utolsó napján, február 2-án került sor a hagyományos medveárnyék észlelésre a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A néphit szerint ha a medve ezen a napon meglátja az árnyékát, vagyis napos idő van, elhúzódó télre kell számítani, ha viszont az idő borult, és nincs árnyéka a medvének, már nem kell sokáig várni a tavaszra.
Több százan, köztük sok óvodás és kisiskolás volt kíváncsi a délelőtt 11 órakor megtartott medveárnyék észlelésre. A barlangból előcammagó két kamcsatkai medve, Tibor és Romulus a napsütésben annak rendje és módja szerint árnyékot vetett, még akkor is, ha a kiengedés előtt pár perccel egy halvány felhőfoszlány úszott a nap elé, és ezért az árnyék nem rajzolódott ki túl élesen. A népi időjóslás hagyományai szerint az észleltek hosszan elnyúló télre utalnak, de ettől aligha kell valakinek megrettennie. A medveárnyék alapú időjóslás ugyanis még a sok éves átlagokon alapuló hosszú távú előrejelzéseknél is bizonytalanabb.
Az állatkerti medvék téli aktivitása egy kissé eltér a vadonbeli medvékétől, s nagyban eltér az elterjedt hiedelmektől. A medvék ugyanis a valóságban nem alszanak olyan igazi téli álmot, mint a sünök vagy a denevérek, csupán kevésbé aktívabbak, hogy a kevesebb táplálékot nyújtó téli időszakban takarékoskodjanak az energiával. Az állatkerti medvék ráadásul télen is jól táplálkoznak, ezért ők ugyanolyan aktívak, mint máskor. Éppen ezért az nem volt kérdés, hogy előjönnek-e a barlangjukból (az év minden napján megteszik), és attól sem kellett tartani, hogy megijednek az árnyékuktól, a medvék ugyanis nem nagyon ijedős állatok.
Hogyan működik a népi idősjóslás?
Napjainkban a várható időjárást rövid, tehát órákban vagy napokban mérhető időtávra meglehetősen nagy biztonsággal előre tudják jelezni a meteorológusok, részint a műholdfelvételek, részint más meteorológiai adatok alapján, időjárási modellek alkalmazásával. A hosszabb időszakra, hetes vagy hónapos időtávra szóló előrejelzésekben már sokkal nagyobb a bizonytalanság, hiszen az időjárás rendkívül bonyolult, többváltozós rendszer. Éppen ezért leginkább a sokéves átlagokból lehet kiindulni.
A régi korok embere hozzánk hasonlóan ugyancsak kíváncsi volt a várható időjárásra, de nem álltak még rendelkezésére a modern meteorológia eredményei. Rövidtávra tehát az időjárás változásra utaló élettani jelenségek (pl. frontérzékenység, fájó ízületek) alapján próbálták megjósolni az időt, hosszabb távra pedig a jeles napok időjárása alapján igyekeztek következtetéseket levonni. A módszer lényegében hasonló a sokéves átlagok nyilvántartásához, csak a dolog pontatlanabb, mivel generációk kollektív emlékezetében megőrzött tapasztalatokról van szó. Mivel az emberek fejében könnyebben megmaradtak azok az időjárási események, amelyek a naptár kitüntetett napjain (pl. egyházi ünnepeken) történtek, a népi időjóslás szinte mindig jeles napok időjárásból indul ki, s annak a napnak az időjárása alapján következtet egy hosszabb időszak jellemző időjárására.
Ilyen jeles napnak számított február 2-a is, amely a katolikus naptárban Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. A népi meteorológia úgy tartja, hogy ha ezen a napon szép, napos idő van, utána még sokáig tart a tél, ha viszont borult az idő, hamarosan beköszönt a tavaszias időjárás. Mivel a legtöbben a tavasz mielőbbi eljövetelében voltak érdekeltek, az a mondás is elterjedt volt, hogy „inkább a farkas ordítson be az ablakon Gyertyaszentelőkor, minthogy a nap kisüssön”. Az időjósló hagyományhoz ráadásul egy népi megfigyelés is kapcsolódott, amely szerint a télidőben kevéssé aktív medvék február elejétől kezdenek ismét gyakrabban feltűnni az erdőkben. Ezért alakult ki az az elképzelés, hogy a barlangjából előmerészkedő medvék árnyékát kell figyelni.
A népi időjóslás gyakorlati haszna ma már minimális, hiszen léteznek korszerű meteorológiai előrejelzések is (habár hosszabb távra ezek is csak nagy bizonytalansággal tudják megjósolni a várható időjárást), ráadásul az emberi tevékenység és más hatások miatt sokat változott éghajlatunk az elmúlt évszázadokhoz képest, amelynek során a népi megfigyelések tapasztalatai kialakultak. Ezzel együtt érdemes ápolni a népi kalendárium és időjóslás hagyományait, hiszen ezek is részét képezik kulturális örökségünknek.
150 év medvéi Budapesten
A Fővárosi Állat- és Növénykertben kezdettől fogva éltek különféle medvék. Nem hiányoztak már 150 éve, az 1866-os megnyitáskor sem. Mi több, a kor látogatóinak épp az egyik barnamedve, Kristóf volt az első számú kedvence. Még Deák Ferenc is rendszeresen meglátogatta. Az elmúlt másfél évszázad során szinte valamennyi nagytestű medvefaj látható volt az Állatkertben. Természetesen nem mind egyszerre, de az idők során a barnamedvék legtöbb alfajával, így az európai és a szíriai barnamedvével, a kamcsatkai medvével, a kodiakmedvével és a grizzly-vel, illetve más nagytestű medvefajokkal, így a baribállal, a jegesmedvével, az örvösmedvével és az ajakosmedvével is foglalkoztak a városligeti intézményben. Jelenleg a valódi medvéket Tibor és Romulus, a két kamcsatkai medve képviseli, de élnek az Állatkertben ormányosmedvék, vörös macskamedvék (másik nevükön kis pandák), mosómedvék és farksodrók is. Ez utóbbiak szintén a mosómedvefélék családjába tartoznak.
