Volt olyan moziév, amikor a vulkánkitöréses hollywoodi katasztrófafilmek versengtek egymással, máskor a rivális Nagy Sándor-projektek és a világvégét pontos időponthoz kötő meteoritmozik kerülgették egymást. Az idei joggal nevezhető Chanel-évnek, a közelmúltban ugyanis két film is készült gyors egymásutánban a "kis fekete ruha" feltalálójáról. Nálunk elsőként Audrey Tautou vizsgázik Coco Chanel korai éveiből, melyek a mozi tanúsága szerint a kisvárosnyi kalapok, a folyosónyi neglizsék és a kitartottsors elleni küzdelemmel teltek. És ha szomorúan is, de azért szépen, selyempizsamára omló hajjal teltek a tojásból való kikelés évei. Egy távoli szobából néhol zongoraszó ütötte meg a pénzes bárója oldalán éldegélő törékeny varróleány fülét: ilyenkor friss szellők járták át a talmi fényűzés tágas termeit, a szerelem pedig egy Jávor Pálra maszkírozott, művelt lovaspólós személyében érkezett, aki a Chanellé válás egyik fontos szereplőjeként hol zongorán, hol sportautón kísérte hősnőnket. A férfiak azonban, mint a mosónők, korán halnak, vagy megadják magukat osztályuk ölelésének, így a férfiruhatárakat fosztogató masamódnak végül önerőből kell boldogulnia a könnyed szalmakalapjait egyre szívesebben viselő előkelőségek köreiben. Megbecstelenített nyakkendők, vérig sértett fűzők, elnőiesített férfipizsamák és eltulajdonított matrózcsíkok jelzik a szakmai előremenetel állomásait, míg a szívbéli keményedés fokozatait Tautou bájos keserűségének árnyalatai hivatottak érzékeltetni. Nem mondanánk eleve elvesztett meccsnek, ami a szerepre szerződtetett színésznő és a minden bájjal megkent Tautou-jelenség között zajlik, de csoda-e, ha az előbbi marad alul, amikor szegény Cocót rendre beleszerkesztik a táj mértani közepébe, s hol őszi levelek között, hol az éjszakai gyepen, hol pedig a tengerparti plázson kell megejtően pózolnia. Ha lett volna merészség a filmesekben, megénekeltetik a szegényesen takaros varrókészletet is, de ez most már, fájdalom, egy másik Coco-filmre marad. Anne Fontaine filmje viszont rendre beleesik a kisvárosnyi női kalapok hibájába, pedig sokkal jobban áll neki, amikor könnyed szalmakalapként kelleti magát.
