Az internetet böngészve hülyébbnél hülyébb ünnepnapokba futhatunk bele. Megpróbáltunk utánajárni, mégis miért kéne megünnepelnünk – adott esetben világszerte – a nindzsákat, a rossz költészetet vagy azt, hogy mossuk ki az orrunkat (fúj!).
Mi itt a PORT.hu-nál rendszeresen figyeljük a különféle ünnepnapokat, világnapokat, jeles napokat, nemzeti napokat stb., hogy egy-egy érdekesebbre valamely cikkünk témájával rá tudjunk kapcsolódni – ennek során pedig egészen hajmeresztő dolgokba szoktunk belefutni. Olyannyira, hogy jelen összeállításnál is a bőség zavarával küszködtünk, ezért végül minden hónapból csak egy ünnepnapot választottunk ki. (A címben csak a körülményes megfogalmazást elkerülendő használtuk a világnap szót, a legtöbb esetben egyszerű „jeles nap”-ról van szó; amennyiben nemzetközileg ünnepelt eseményről beszélünk, azt külön jelezzük.)
Ugorj tócsába és fröcsköld le a barátaidat!-nap
A nemzeti (értsd: amerikai) „ugorj tócsába és fröcsköld le a barátaidat!”-napot január 11-én ünnepeljük, legalábbis 2011 óta, amikor is egy Anita Silvey nevű író és gyerekirodalom-kritikus online is elérhetővé tette Children’s Book-a-Day Almanac nevű kiadványát. Ebben gyakorlatilag minden napra ajánl valamilyen gyerekirodalmat, időnként pedig eseményeket, jeles napokat is. Ő említette először ezt a napot, amit szerinte az olyan térségekben ünnepelnek, ahol kevés a hó. Szóval két dologról lehet szó: Silvey vagy kitalált egy bájos háttérsztorit, hogy ennek kapcsán ajánlhasson pár tócsa és fröcskölés tematikájú gyerekkönyvet (konkrétan a Splish, Splash, a The Problem with Puddles és a Splash címűeket), vagy valóban létezik egy ilyen népszokás egyes országokban.
Jobban belegondolva ugyanis az évnek ebben a szakában csak akkor valósítható meg ez a dolog, ha van valamilyen csapadék, ami elolvadhat, és nem kizárt, hogy melegebb országokban annyira örülnek annak, ha ez nagy ritkán megtörténik, hogy beleugranak a pocsolyába, hogy így fröcsköljék le a barátaikat.
Utálom a koriandert-nap
Megfejthetetlen rejtély, hogy miért kellene megünnepelni valaminek a gyűlöletét, főleg egy ételét, hiszen ha valaki nem szereti ezt a fűszert, egyszerűen próbálja meg elkerülni. Mindenesetre minden év február 24-én ünnepeljük a korianderutálat nemzetközi napját. Az ünnep eredete egy Facebook-közösséghez köthető, amelynek tagjai nem túl meglepő módon utálják a koriandert, és nem restek mindezt nemcsak fennen hirdetni, de különféle (adott esetben nem túl ízléses) mémet gyártani a témában; sőt, még kapcsolódó termékeket, például pólókat is vásárolhatunk az oldal fenntartóitól (bár a koriandergyűlölet egy ideje alábbhagyhatott náluk, mivel utoljára tavaly márciusban voltak aktívak).
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Azt nem tudni, miért pont február 24-ét foglalták le a napjuknak, de mivel az oldalnak 282 ezer lájkolója van a világ minden tájáról, jogos a ’nemzetközi nap’ elnevezés. Ja, és annak, hogy egyes emberek kifejezetten szeretik ezt a fűszert, míg mások ilyen elszántan gyűlölik, állítólag genetikai okai vannak. Arra viszont igazán kíváncsiak lennénk, hogyan lehet egy dedikált napon megünnepelni, hogy utáljuk a koriandert, hiszen aki utálja, minden nap utálja – és csodálkoznánk, ha az illető egy évben csak egyszer venné fel az „utálom a koriandert” feliratú pólóját.
Mosd ki az orrod!-nap
A fül-orr-gégészek szerint nemcsak a kéz- vagy az arcmosás, hanem az orr(ki)mosás is alapvető fontosságú higiéniai aktus, de ezzel együtt sem világos, hogy miért kell erre külön nemzeti napon felhívni az amerikai nép figyelmét,
hiszen olyan ünnep sincs (még!), hogy „töröld ki a se**ed!”-nap.
Ráadásul az elnevezés is meglehetősen problémás, mivel kifejezetten undorító képzeteket kelt (főleg vizuális típusú emberek számára), szóval talán tanácsos lett volna inkább az orrhigiénia napjának elnevezni ezt a március 11-én tartott ünnepet. De élünk a gyanúperrel, hogy a nemzetközi „mosd ki az orrod!”-nap valójában csak a kezdeményezést elindító, különféle orrtisztító termékeket gyártó Xlear márka reklámkampánya.
Az állatos keksz napja
Hasonló marketingcélokról árulkodik az április 18-án ünnepelt állatos keksz napja is, amely alkalommal az amerikaiak az állat formájú rágcsát ünneplik, méghozzá egy bizonyosat, az ún. Barnum’s Animal Crackerst: olyasféle gyerekkori nosztalgiát keltő dolog ez náluk, mint nálunk a betűtészta – csak mi nem üljük meg a betűtészta nemzeti napját (milyen kár! a szerk). Az eredetileg az 1800-as évek végén Angliából importált termék 1902-től vált kiemelkedően népszerűvé az USA-ban (a Barnum’s Animal Crackers nevet is ekkor kapta). P. T. Barnum volt az a cirkuszos, akit Hugh Jackman formált meg A legnagyobb showman című filmben, szóval a kekszek évtizedekig cirkuszi állatokat ábrázoltak, majd 2018-ban a rágcsát gyártó Nabisco szabadon bóklászó állatokra változtatta a kekszek formáját. És vélhetően a nemzeti állatoskeksznapot is ők indították el.
A meztelen kertészkedés világnapja
Ezen a mozgóünnepen (minden május első szombatján tartjuk) arra buzdítanak mindenkit, hogy térjünk vissza a természethez, és anyaszült meztelenül kertészkedjünk egy kicsit családunkkal és barátainkkal. A meztelenség sajnálatos módon való átszexualizáltsága ellen tiltakozó, vélhetően naturista indíttatásból életre hívott ünnepnap célja, hogy összekössön egy teljesen természetes, mindennapos tevékenységet, a kertészkedést egy teljesen természetes, hétköznapi dologgal, a meztelen testtel. A már említett Days of the Year is felhívja rá a figyelmet, hogy ebben az esetben nem nyilvános ünneplésről lehet csak szó, a világnap abszurditását viszont az adja, hogy kültéri jellegéből adódóan nem igazán lehet a négy fal között végezni, és ha valakinek van is kertje, elég nagy kihívás megvalósítani, hogy még a szomszédok se lássanak oda.
Köss nyilvánosan!-világnap
Elsőre ugyan furcsának tűnhet, hogy miért kéne nyilvánosan kötni, és az is, hogy miért pont ezt a hobbit űzzük nyilvánosan, és ne pedig mondjuk a hímzést, de annyi a dolog lényege, hogy egy Danielle Landes nevű hivatásos kötőnő 2005-ben azért hozta létre ezt az ünnepet, hogy népszerűsítse a kötést, és eloszlassa azokat a tévképzeteket, hogy csak egy bizonyos korosztálynak illik ezt a tevékenységet végezni. A koncepció ráadásul még egy fokkal józanabbá válik, amint megtudjuk, hogy nem arról van szó, hogy arra biztatnak mindenkit, hogy demonstratív módon kezdjenek el magányosan kötni az utcán, hanem olyan csoportos eseményeket szerveznek, amelyekhez bárki tud csatlakozni.
A nyilvános kötés világnapja pedig – amit egyébként minden év júniusának második szombatján tartanak – az évek során olyan népszerűvé vált, hogy míg az első évben még csak 25 helyen tartották meg, 2016-ban a helyszínek száma átlépte az ezret, s azóta az Egyesült Államok mellett számos országban megünneplik,
Kifelé a kutyaházból!-nap
Ennek az egészen rejtélyesnek tűnő napnak a megfejtéséhez J. M. Barrie Pán Péter-regényeinek szimbolizmusához kell fordulnunk. Az 1911-ben megjelent első kötet 16. fejezetében szerepel, hogy Mr. Darling azzal bünteti magát, amiért nem figyelt a családjára, és „hagyta”, hogy elrabolják a gyerekeit, hogy kimegy az udvarra, és a kutyaházban alszik. A „kutyaházban aludni” kifejezés ezt követően a húszas években terjedt el angolszász nyelvterületen: arra kezdték el használni, hogy valaki büntetésben van vagy ha valakire megharagszunk (annyira, hogy a kutyaházba küldjük). Az ehhez kapcsolódó nemzeti nap pedig – július harmadik hétfőjén – pont arra vonatkozik, hogy
„zavarjuk ki” a kutyaházból azokat, akikkel haragban vagyunk, azaz kössünk békét velük, és legyen ez a családi, baráti megbocsátás napja.
A rossz költészet napja
Na azt viszont, hogy miért kéne megünnepelni a rossz költészetet, végképp nem értjük, hiszen ezt leginkább kerülni kéne – akár befogadói, akár kibocsátói oldalról. Az amerikaiaknak azonban természetesen erre is van ünnepük (augusztus 18-án), amikor is arra biztatnak mindenkit, hogy írjon szándékosan rossz verset, hiszen nem lehet mindenki tehetséges költő, csapnivaló haikut, limericket, szabad verset vagy más egyszerűbb formájú költeményt viszont bárki tud írni. A Days of the Year ajánlása szerint pedig,
ha nem szorult belénk ennyi kreativitás, akkor rossz versek felolvasásával kínozzuk családtagjainkat vagy barátainkat. Milyen jó ötlet!
Kérdezz hülyeséget!-nap
A „tegyél fel egy hülye kérdést!”- vagy „kérdezz hülyeséget!”-napnak igazából csak a neve hülye (hiszen miért törekednénk arra, hogy direkt hülyeséget kérdezzünk?), valójában egy nemes kezdeményezést takar, ami igazán elterjedhetne az Egyesült Államokon, Nagy-Britannián és Indián kívül a világ többi országában is. A szeptember utolsó tanítási napján tartott „ünnep” arra az angolszász eredetű mondásra épül, hogy
Az ennek szentelt napot pedig – ami bátran lehetne mondjuk „kérdezz nyugodtan!”-nap is – azért hozták létre amerikai pedagógusok a nyolcvanas években, mert észrevették, hogy a tanítványaik gyakran nem mernek kérdéseket feltenni az órákon, mert félnek tőle, hogy valami butaságot kérdeznek, és nevetségessé válnak a többiek szemében. Ezért akartak létrehozni egy olyan „safe place”-t, ami megteremti a lehetőségét, hogy mindenki félelem nélkül kérdezhessen, hiszen (és erre magyar mondás is van)
„úgy tanul a gyerek, ha kérdez”.
Számold meg a gombjaidat!-nap
Ezen a napon, nemcsak úgy passzióból kell megszámolnunk a gombjainkat (pedig az is simán megtörténhetne, tekintve egynémely fura „jeles nap”-ot), hanem azért, hogy ha hiányzik valahonnan a ruhánkról, akkor azt pótoljuk. Eközben pedig merengjünk el rajta, hogy milyen hasznos is ez a csodás találmány. A gombművesség történetébe ide kattintva kaphattok rövid betekintést, ahogy abba is, hogy hogyan kéne megünnepelni ezt a napot. Mi azonban inkább makacsul tartjuk magunkat ahhoz az elképzeléshez, hogy nem október 21-én, hanem akkor varrjuk vissza a gombjainkat, amikor leszakadnak.
Partizz a maciddal!-nap
Az amerikai kultúrkörben rengeteg plüssmackóval kapcsolatos nemzeti nap van, a plüssállatrajongók napjától és a Micimackó-naptól kezdve a teddymackónapon át a „piknikezz a maciddal!”- és a „vidd be a macid a munkába vagy az iskolába!”-napig. Ezekhez sorakozik fel a „partizz a maciddal!”- vagy „csapj egy bulit a maciddal!”-nap is, amelynek a pontos eredetét még az erre specializálódott Days of the Year sem tudta kinyomozni. Annyi biztos, hogy november 16-án tartják, és a site szerkesztői arra biztatnak mindenkit, hogy felnőttként is bátran ünnepelje meg.
Mi inkább azt javasolnánk, hogy ne.
Nemzetközi nindzsanap
Ezen a december 5-én tartott nemzetközi napon előcsalogathatjuk a bennünk szunnyadó belső nindzsát, hogy így tisztelegjünk az ősi japán „árnyharcosok” előtt. A Days of the Yearnek rengeteg javaslata van, hogy hogyan csatlakozhatunk az ünnepléshez, és nem akarunk ítélkezni, de azért mi inkább megállnánk a nindzsafilmes mozimaratonnál vagy maximum a nindzsa témájú számok hallgatásánál,
(via Days of the Year)