II. Erzsébet királynő történelmi nagysága vitathatatlan. Uralkodásának fontosságát, életének legmeghatározóbb pillanatait, döntéseinek jelentőségét hosszasan lehetne sorolni. De minden királyi porotokol mellett egy ritka és üde jelensége tudott lenni a popkultúrának is. Személye külön értékkel ruházta fel a szórakoztatóipar több színterét is.

A királynő nélkül a punk is szegényebb lett volna

A Sex Pistols legendás és erősen provokatív dalát a BBC tiltólistára tette, ami nem csoda, hisz a királynő szent és sérthetetlen, maximum csak ódákat lehet róla zengeni, vagy olyan dalt lehet róla/neki írni, mint Paul McCartney szerzeménye, a Her Majesty, ami a legendás Abbey Road album egyik titkos trackje. Ezzel a dallal nincs kifogása a senkinek, még akkor sem, ha olyan sorok vannak benne, hogy Őfelsége egy igen csinos csaj / Egy nap magamévá teszem majd.  McCartney egy 2015-ös interjúban elmondta, hogy amikor ő még iskolás volt, akkor totál bele volt zúgva a királynőbe, a dalszöveg tehát leginkább ennek tudható be. 2002-ben a zenész elő is adhatta ezt a dalt a Buckingham palotában, majd kezet is foghatott Őfelségével. 

Ami pedig a Sex Pistols 1977-es antimonarchista himnuszát illeti: elvileg nem direkt II. Erzsébetnek lett címezve, de készült egy borító, amin elég felismerhető a királynő. Az biztos, hogy kevés punkabb dolog van annál, mint a királynő arcképét úgy cenzúrázni, hogy a szemét és száját egy God Save The Queen felirat takarja ki. A Sex Pistols meg elég punk volt, hogy ezt meg merje csinálni, hisz ez a punkság lényege.

A Pop Art királynője

Andy Warhol azt mondta, hogy soha nem lesz olyan híres, mint a királynő, ezért megtisztelte azzal, hogy készít róla egy portrésorozatot, természetesen tipikus Warhol stílusban, ami már önmagában feszeget bizonyos a határokat. Mert természetesen Warhol egy elismert, zseniális művész, aki műalkotást varázsolt egy doboz paradicsomkonzervből. II. Erzsébet királynőt pont megfogta ez a fajta művészet, ugyanis megvette  a saját magát ábrázoló négy darab portrét.

Filmes kitekintések

Nagyságát mi sem bizonyítja jobban, hogy rengeteg film és sorozat foglalkozott vele. (Ezeket itt szedtük össze.) Alakította már őt az Oscar-díjas Helen Mirren. A The Crown című Netflix-sorozat is külön megér egy említést. De paródiákban is kapott helyet bőven. Például a Csupasz pisztoly című filmben, de az ő karaktere volt az, akit Mr. Bean lefejelt. 

A kihagyott pillanat

2014-ben a királyi palota PR-osai felrobbantották az internetet. Ehhez nem kellett mást tenniük, mint közzé tenni azokat a fotókat, amik a Trónok harca díszletében készültek a királynőről. A fotókon II. Erzsébet állt a kardokból készült Vastrón mellett. Szinte mindenki elképzelte, ahogy a Föld legismertebb uralkodója beleül abba a trónszékbe, amin csak a 7 királyság uralkodói foglalhatnak helyet. Minden idők leglegebb uralkodói portréjába oltott popkult és marketing mestermű lett volna. De nem történt meg a nagy székfoglalás. Mégiscsak Őfelségéről van szó.

Ejtőernyővel a Londoni Olimpiára

A királynő mindig értette a tréfát, illetve rendesen tudta kezelni az őt körülvevő felhajtást. A színes ruháiból, a színben mindig passzoló kalapjaival stílust teremtett, védjegyévé vált, még akkor is, ha közben azért lehetett tudni, hogy ez a fajta kinézet nem puszta önszórakoztatásból, hanem a királyi protokoll szigorú keretei között készül. Mégis Temzét lehetne rekeszteni azokkal a fotókkal, amin színes ruhában mosolyogva integet hol egy lovas derbin, hol egy átadó ünnepségen. Ezeket a méltóságteljes megjelenéseit pedig képes volt hétköznapi dolgokkal ötvözni, amitől még emberibbnek, egy cuki néninek tűnt, aki talpig ünneplőbe öltözve mit csinál, hát nyomkodja az iPodját. Ennél. sokkal jobban megtervezett jelenet volt az, amikor Daniel Craig által alakított James Bonddal az oldalán nyitotta meg a Londoni Olimpiát.

Őfelségének köszönhető még az is, hogy nagyobb figyelmet kaptak az általa annyira kedvelt korgi kutyák, amiknek külön animációs filmet is szentelt a filmes szakma.

A fentiekből is látszik, hogy II. Erzsébetnek rengeteg mindent köszönhet a filmművészet, a Pop Art, a punk, a könnyűzene, éppen ezért nehéz lenne olyan disztópiát elképzelni, amiben ő nem élt. 

(Felhasznált források: CNBC, EW, Vanity Fair)