"A Romani Platni 2012-ben nyitotta meg kapuit mint lakásétterem, de maga a szervezet (a Közért Ifjúsági Iroda és a Ferencvárosi Tanoda) már több, mint tíz éve működik." - meséli Kozma Orsolya, az egyesület elnöke és szakmai vezetője a vacsora előtt. A Tűzoltó utca 33-as szám alatti lakásétteremben a két lelkes szakács, Tünde és Hajnalka, az este főzőasszonyai végzik az utolsó simításokat a vendégek érkezése előtt. Míg készülnek a már távolról is sok jót sejtető fogások, én Orsolyát faggatom a Romani Platnival kapcsolatban.

"Minden projektünk elsősorban szegény családokkal, azon belül is roma családokkal foglalkozik. Több korosztályt felölelnek a programok: tanodát és ifjúsági irodát is működtetünk. A hátrányos helyzetű családokkal elég közel kerültünk egymáshoz, és mivel tudnivalóan híres, hogy a cigányasszonyok milyen jól főznek, kigondoltuk a Romani Platnit, amivel itt bemutatnánk a cigány ételkultúrát. Az asszonyok főznek, a környékbeli fiatalok pedig zenélnek - úgy vélem ezen keresztül közelebb kerülhetünk hozzájuk, a kultúrájukhoz."

A vacsorákat havonta egyszer vagy kétszer rendezik meg. A hangulatos, egytermes helyiségben legalább tíz, legfeljebb harminc ember fér el - miközben Orsolyával beszélek, már érkeznek is az első vendégek.  Minden alkalommal hátrányos helyzetű roma családok asszonyai főznek, a menüt pedig a szervezőkkel együtt találják ki.

A romák közül sokan vidékről jöttek, Szabolcsból vagy Borsodból, így receptjeikben észrevehető a tájjelleg is.

Mikor Orsolyát a magyar és a cigány konyha különbségéről kérdezem, így fogalmaz:

"Leginkább a két konyha ízvilágában és elkészítési módjában van különbség. Emellett a cigányok a belsőségeket jobban és többet használják mint mi. A cigányok sok húst fogyasztanak és nagyon szeretik a csípőset is. Vannak saját ételeik is, mint a híres malactartó - ami konkrétan a malac petevezetéke sütve vagy pörköltként elkészítve, vagy épp az ízletes bodag, avagy a cigányok kenyere."

Ezt hallva egy kissé megszeppentem, vajon mi is lesz ma este a vacsora - ugyanis nem tartom magam kifejezetten finnyásnak vagy válogatósnak, de egy sült petevezeték nem pont az az étel volt, amit elképzeltem magamnak. Hála az égnek (vagyis ki tudja, talán ízlett volna) se petevezeték se semmi irgalmatlan belsőség nem volt a fogások között. A lakásétteremben összegyűlt tizenegy ember mindegyike megitta a köszöntőként kitett házipálinkát (torokégető és étvágyhozó, ahogy szeretjük) majd megkaptuk az első fogást: pergetőleves friss zöldségekkel, hozzá kosárkában házilag készült bodag.

A leves sűrű és ízes volt, szinte már pörkölt – én nem is ettem meg az egészet, mivel a bodaggal majszolva annyira laktató volt, hogy féltem, nem marad hely a második fogásnak.

A Romani Platni egyszeri díjas vacsora (2900 forint), amelyben a három fogásért fizetünk. A szervezők ásványvizet biztosítanak, így ha inni szeretnénk valami mást, akkor azt bizony hozott anyagból kell tennünk. Ez úgy tűnik csak nekem volt újkeletű hír: asztaltársaim és a másik asztalnál ülők már vették is elő táskáikból a bort és a sört. A kis létszámú vacsora nagy előnye volt, hogy lehetetlen lett volna nem megismerkedni a többiekkel: mindenki bemutatkozott, kezet rázott és úgy folyt az asztaloknál gyakorlatilag idegenek közt a beszélgetés mint egy családi vacsorán (csak veszekedés nélkül).

A főfogás szabolcsi sültkáposzta volt tarjával és bodaggal tálalva. A káposztát nehéz volt nem lapátolni, annyira etette magát - talán egy kicsit paprikásabb és ízesebb-fűszeresebb volt mint amit otthon megszoktam. A tarját nagyon kellemesre sütötték az asszonyok - talán egy étterem sztenderdjéhez képest jobban megsütötték, de a magam részéről ezt kifejezetten értékeltem, az adag pedig nem volt se nagy, se kicsi. Az asztalnál ekkor már cikk-cakkban mindenki az ételekről folytatott mélyremenő diskurzust. Érdekesen eklektikus társaság volt jelen: egy idősebb csoport, két fiatal, nagyon jól öltözött fiú, egy újságíró (munka után), egy fotós lány, egy szobrász, egy filozófus és romákért dolgozó szervezet tagja és egy leányzó a Magyar Szegénységellenes Hálózattól. Tehát Orsolya elméletét már ez is igazolta: a cigány konyha ennyi különböző embert is képes volt egy asztalhoz ültetni.

Desszertként csörögefánkot kaptunk házi eperlekvárral. Az egyik szakácsasszony sopánkodott, miszerint odaégette a fánkot, ezt az állítást csak ő bizonygatta, mi közben betoltuk az egész ínycsiklandó és testes fánkhaddelhadot az utánozhatatlanul természetes lekvárral. Közben a környékbeli fiatalok gitár és kannakísérettel énekeltek nekünk, a szélén ülő kisfiú pedig az egyik számnál táncra is perdült. Összességében: egy kiváló estét kaptunk, amelyben a cigány kultúra a lehető legjobban került hozzánk közelebb: a gondolatok és vélemények szárazsága helyett az érzékeinken keresztül.

A Romani Platni megnyitásuk óta csak pozitív visszhangot kap a magyar és a nemzetközi (például amerikai és német) sajtóban is.

"A magyar közönség egyöntetűen pozitívan éli meg a kezdeményezést, nem kaptunk negatív hangvételű cikket. Nagyon sok külföldi vendégünk is van, emellett hátrányos helyzetű emberek vagy civil szervezetek által hozott csoportok is résztvesznek vacsoráinkon, a fővárosból pedig leginkább azok, akik nyitottak a roma kultúra iránt." - meséli Orsolya. Majd mikor a tervekről, esetleges terjeszkedésről kérdezem, örömteli hírrel szolgál:

"Kitaláltunk egy viszonylag új ételt: a cigány bodagot újragondolva a töltött bodagot, amit nagyon csípős-káposztás lecsóval töltünk meg - ezt jelenleg az Élesztőben lehet kapni. Viszont tervünk, hogy önálló helyet nyissunk, melyben ezt a bodagot és kétféle jellemző főételt árulnák - jelenleg már keressük is az üzlethelyiséget."

Mi maradéktalanul elégedettek voltunk a Romani Platni ízgazdag, közvetlen és kedves estélyén, így nagyon ajánljuk a következő alkalmukat, mely október 16-án kerül megrendezésre és a főfogás kakaspörkölt lesz túrós csuszával.