Igaz történet alapján - súlyos szavak ezek, ha filmről van szó..
A filmek világában több terminus technicus létezik erre a filmfajtára, most a "based on true story"-t választották a marketingesek. Nem véletlenül nem rendezőt mondtam. De nem a rendező készíti a plakátot, és ez így van jól. Így ugyanis volt ideje filmre vinni egy hihető túszdrámát.
Greengrassnek (Bourne 2-3, United 93) nem ez az első ilyen, valós alapokon nyugvó filmje. És láthatóan igencsak ért hozzájuk. A United 93 idején sokat azt mondták, korai még filmre vinni a 9/11 idején be nem csapódó gép drámáját. Nem lett igazuk, remek film készült, a kritikusok imádták, joggal. Megint eltérítésről forgatott filmet, de a levegő helyett egy másik elemet, a vizet választotta. A Maersk Alabama konténerszállító a szomáliai partok mentén hajózik, 2009-ben ez igencsak veszélyes dolog volt (mai is az). A teherhajók fegyverzet híján nehezen tudnak ellenállni a kalózok leharcolt csónakjainak is, hát még a gépfegyvereknek. Gyakori az emberrablás, a váltságdíj milliós tétel is lehet, persze dollárban, és természetesen viszik a hajót is. Tudja ezt Phillips kapitány (Tom Hanks) is, de nem ő dönt, arra kell menni és kész. És tudják a kalózok is, hát indulnak is hajót foglalni.
A kezdő képsorok mindkét csapatot igyekeznek bemutatni. Emberek mind, máshonnét származnak, más élet jutott nekik, de mind boldogulni akarnak. Ez azonban mást jelent az USA-ban, és mást a szomáliai partokon. Ez konkrétan el is hangzik a filmben, ez az egyik legerősebb jelent. Az alapsztoriból jó kis lövöldözős akciófilm is készülhetne, de a nehezebb utat választva, komoly emberi drámát vittek színre. Nem az akciók, hanem a feszültség, a kiszolgáltatottság, és a színészek játéka adja meg a film savát-borsát. Tom Hanks kiváló színész, ezt eddig is tudtuk, remek játéka nem meglepetés. De hogy Barkhad Abdi, a kalózok vezetője simán felveszi vele a versenyt, azt nem hittem volna. Hogy a színészvezetés volt ennyire jó, vagy a színész, nem tudom eldönteni, de nem is számít. A kettőjük közti dinamika szinte kézzel fogható. Két ember drámája ez, akik nem bíznak a másikban, de szükségük van egymásra, szó szerint az életük múlik azon, hogy mennyire tudnak együtt "dolgozni". Apróság, de hogy a jelenet még hatásosabb legyen, a színeszek nem találkoztak a kalózokkal" egészen addig, amíg azok a hajóra nem léptek. Így az első találkozás érzése jobban átjön a vásznon is.
Nem tudom, mennyire ragaszkodtak a valós eseményekhez, mennyi benne az eltérés. Állítólag Phillips nem volt annyira gáncs nélküli lovag, mint a filmben, de ez már nem a mi gondunk. A dialógusok viszont jók, feszesek. Nem esnek túlzásokba, simán elhiszem, hogy igazi, amit látok. Greengrass most már biztos, hogy szerelmes a steadicam-be, mert szinte végik azzal dolgozik. Ezzel szó szerint a cselekmények középe helyez bennünket. Együtt ülünk a csónakban a kalózokkal, együtt menekülünk a matrózokkal a gépházban, együtt szorongunk a mentőcsónakban menekülőkkel. Nagyon intenzív, de nem viszik túlzásba.
Említettem egy erős jelenetet, a másik a film utolsó jelenete. Amikor Phillips-et a hajón megvizsgálják. Sokkot kap, és alig van magánál. Sokszor láttunk már ilyet, de ennyire hitelesen előadva még nem. A jelenet nagyrészt improvizált, mert az orvos valódi tengerészorvos, aki belesült a szerepébe, annyira megilletődött, hogy Tom Hanks-szel szerepelhet együtt. Valljuk be, mi is így tennénk. :)
Szerintem: 85%
