Scarlett Johansson Luc Besson új filmjében szuperképességekre tesz szert. Hasonlóvá válik a szuperhős Sherlock Holmeshoz, aki új filmjeiben inkább Xavier professzor egyik védencére hasonlít, mint a Sir Arthur Conan Doyle által kitalált nyomozóra. Mindenesetre Lucy is ugyanazt tudja, mint Sherlock: jobban használja az agyát másoknál… És ettől konkrétan csodákra lesz képes.
Jó, tegyük túl magunkat azon, hogy a 10%-agykihasználás ordas nagy baromság, vagy, fogalmazzunk finomabban, városi legenda. De tudományos szempontból nem csak ezt tekinthetjük egetverő hülyeségnek a Lucyban – eléggé ki van tömve se füle-se farka technoblablával. Ezek egy részét a felületes szemlélő is kiszúrja: elég csak egy kicsit belegondolni: hogy a búsnyavalyába befolyásolná mondjuk például a gravitációt az, hogy valakinek máshogyan működik az agya? Ezt a bibit pedig még a tudományos témákban járatlan néző is észreveszi: egy biológus valószínűleg súlyos fejfájással hagyná el a mozitermet. Már ha nem kifejezetten sci-fi rajongó, mert ez esetben… De erről majd később.
Mindenesetre agyament már az alapfelállás is, tele van következetlenséggel, a története pedig – ha maradunk a „finom” fogalmazásnál – megkapóan egyszerű: a gonosz drogdílerek mások bőre alá varrva csempészik az új szert, de Lucyban kilukad a tasak, a drog bekerül a szervezetébe, ettől egyre szuperebbé válik, de fura dolgok is történnek vele, ezért felveszi a kapcsolatot a témában fellelhető legnagyobb tudóssal, miközben versenyt fut a rosszfiúkkal, akik ki akarják őt nyírni, de egyre szuperebbé váló szupererejével és képességeivel egyre kisebb esélyük van ellene. Ennyi a sztori.
A látvány… Hát igen, a beígért látványos akció-sci-fi sok szempontból nem jön be. Bár próbálkoznak erősen, de a leglélegzetelállítóbb látnivalót nem a trükkök, nem a CGI és nem az akció nyújtja, hanem elsősorban a főszereplő kisasszony. De hát Scarlett Johansonról van szó, szóval ez nem feltétlenül hátrány. Másodsorban pedig a természetfilm-betétek a felelősek az állesős látványért. Igen, jól olvastátok, konkrétan ismeretterjesztő filmes eszközök, jelenetek fordulnak elő benne! Kicsit mintha kísérleti film lenne: az ismeretterjesztő-, az akciófilm és a sci-fi furcsa keveréke. És ez tényleg egy érdekes aspektusa a Lucynak, simán el tudom képzelni ilyesfajta megújítását ezeknek a műfajoknak, és nagyon szívesen fogadnám, ha mostantól akcióval felturbózott ismeretterjesztő filmek kerülnének a mozikba, vagy fordítva, az akciófilmek a nézők tesztoszteronszint-emelésének elérése mellett mondjuk az IQ-, vagy legalábbis a műveltségszint növekedését is megcéloznák…
Még egy fájdalom, hogy Lucyén kívül gyakorlatilag nincsenek karakterek a filmben. Szegény Morgan Freeman próbál tudóskodni, de kínosan sehogyan sem megírt figurát kapott, van még egy rendőrünk, de minek, ja, meg van a nagyongonosz drogbáróbácsi, hát ő önmaga karikatúrája. Azért fáj nekem a szegényesség ezen a téren, mert véleményem szerint kicsit jobban megírt alakokkal meg párbeszédekkel még a sztori gyengeségei és az áltudományossága dacára is érdekes és jó film lehetne a Lucy. Sőt, hardcore sci-fi rajongóknak lehet, hogy még így is az.
Mindezek ellenére ugyanis intelligens, de legalábbis kísérletező sci-fi akar lenni. Nem az, vagy legalábbis nem sikerül jónak lennie a műfajban, de oly korban élünk mi e földön, hogy már a szándéknak is örülni kell. Ráadásul mind e mellé egészen érdekes egy darab. Sok mindennel kísérletezik, és ez is nagyon szimpatikus. És ugyan vannak hibái számosak, logikátlanságok, ordas nagy túlzások, bosszantó apróságok és kidolgozatlanságok, de ennek ellenére érdekes nézni, ahogy valami újat próbál meg kihozni a lehetőségeiből. Sőt, ami még ennél is fontosabb, lehetőségeket villant fel. A sci-fi előtt, az akciófilmek előtt, úgy egyáltalán, a mainstream filmek előtt. Néha szánni valóan butuska sőt gagyi arcát mutatja, néha meg olyan erős, mint egy igazzy régi klasszikus.
És mindezzel útravalót is ad. Még órákkal később is járatja az ember rajta a fejét – kárörvendve vagy fejcsóválva fedez fel egyre újabb hibákat, de örömmel csodálkozik rá elsőre nem is végiggondolt vagy felfogott rétegekre, jelentésekre is. Valószínűleg mindenkinél egyénileg dől el, merre billen el végül a mérleg, mire emlékszik majd jobban, a csúnya hibákra vagy az előremutató dolgokra, de akárhogy is, ez már valami. Látszik, hogy a XXI. század filmes technikáját kihasználó Űrodüsszeia-féleséget akart Luc Besson összehozni, csak hát ő azért nem Stanley Kubrick…
