Az áruló szív az ős borzongató-klasszikus, Edgar Allan Poe novellája alapján született. Persze abszolút aktualizálva és a szervátültetés kétes erkölcsű miliőjébe helyezve a történetet. Az izgulás oka: mi van, ha a beoperált ketyegő emlékezik, és az emlékek azt üzenik, a donort megölték, ami bosszú után kiált?
Poe nyomán
Az angol íróklasszikus, Edgar Allan Poe (1809-1849) sötét hangulatú, misztikus, halálokkal tarkított írásai, például a Morgue utcai kettős gyilkosság (a világirodalom első krimije), a Holló című verse, A kút és az inga című novellája mindig vonzották a közönséget, előtte - és utána se - nem nagyon akadt, aki olyan (hangulatteremtő) erővel és mélységgel ábrázolta volna az emberi elme és lélek fekete oldalát, mint ő. Látomásos, hátborzongató misztikája filmre kívánkozott, nem is csodálkozunk, hogy a legnagyobb internetes mozi-portálon kétszázhúsz körüli Poe-inspirációt számoltunk össze. Ezeken belül is Az áruló szív című elbeszélése a filmtörténet egyik legtöbbet feldolgozott története, már 1928-ban megszületett az első adaptáció. Most egy újabb, a Sírhant művek és Dexter című kultikus tévésorozatok néhány epizódját dirigáló Michael Cuesta (játékfilmje: Kegyetlen kölykök (Tizenkettő)) rendezésében.
A donorfilmek
A szervátültetés izgalmas téma, filmen is, kezdve talán a legnagyobb hatású ilyen filmtől az 1978-ban készült, Robin Cook-bestsellerből Michael Crichton által rendezett Kómától (főszereplők: Michael Douglas és Genevieve Bujold), amit minden magára adó filmbarát látott. A "folytatásból" ötletszerűen kiragadva: Az ismeretlen donor (1995, rendező: John Harrison) című - nálunk televízióban sugárzott - krimit követően újabban olyan alkotások születtek, amikben a transzplantált szerv önálló életet kezd, legalábbis "emlékezik" a múltjára (A kéz, A szem), és cselekszik, vagyis: cselekvésre kényszeríti új birtokosát. Ami nyilvánvalóan nem egészen örömteli, merthogy titkos bűnök (gyilkosságok) rejteznek abban a múltban.
Nyomozás és bosszú
Cuesta tulajdonképpen a Poe-i és az új keletű donorfilmes hagyományt ötvözi. Az áruló szív főhőse, Terry (Josh Lucas) amióta elhagyta felesége, egyedül neveli kislányát (Beatrice Miller), aki speciális - nagy valószínűséggel halálos végkimenetelű - kórban szenved, ráadásul ő maga is nagybeteg, szívátültetésre kényszerül. A műtét sikeres, és úgy tűnik, magánélete is révbe ér kislánya érző lelkű orvosa, Elizabeth (Lena Headey) révén, ám dobogója rendetlenkedni kezd, különösképpen akkor ficánkol és gerjeszt látomásokat, amikor bizonyos (kórházi) emberek közelébe ér. Hamar kideríti, a donor nem természetes úton távozott az élők sorából, és a férfi új szíve kényszere alatt - és egy öntörvényű nyomozó (Brian Cox) segítő közreműködésével - sorra járja azokat, akik felelősek donorja megöléséért. És elégtételt vesz.
Egyszer használatos thriller
A tévéepizódosra filmezett feldolgozásnak csak visszafogottan sikerült a nyomasztó hangulatot megteremtenie. A főhős kíváncsisága - kinek a szíve dobog a mellkasában, miért kínozzák azok az emlékképek, amik - helyett gyorsan a bosszú (olykor brutális) megjelenítése kapja a fő hangsúlyt, ezzel az izgalom zöme is elvész. Azt a "szorongósra" fotózott képek és a filmben végig lappangó végső nagycsavar lehetősége hivatott fenntartani. Mivel az be is következik, és Lucas játéka ébren tudja tartani a figyelmünket, tulajdonképpen nem panaszkodhatunk az alkotásra, még ha a pulzusunk nem szökik az egekbe tőle.
Kinek ajánljuk?
- Akik szeretik a gyors lefolyású thrillereket, csavarral a végén.
- Szív-transzplantációra váróknak.
- Josh Lucas híveinek.
Kinek nem?
- Akik felajánlották a szerveiket.
- Kóma-rajongóknak.
- Orvosoknak.
6/10
