Ahhoz, hogy valaki kilépjen egy sokadik emeleti ablakpárkányra, vagy őrültnek kell lenni, vagy nagyon elszántnak. De az aszfalton kívül mit lehet ezzel elérni?
Miénk itt a tér
Egy jóllakott óvodás-küllemű, jámbor arcú férfi szobát vesz ki Manhattan egyik impozáns szállodájában, ebédet rendel a szobájába, majd fogja magát, és kisétál a párkányra a szédítő mélység fölé. Hamarosan kiderül, hogy ő Nick Cassidy (Sam Worthington) ex-zsaru és szökött rab, aki csak Lydia Mercer (Elizabeth Banks) rendőrségi tárgyalóval hajlandó beszélni. Fokozatosan fény derül a férfi motivációjára is: ártatlanságát próbálja bebizonyítani eme szokatlan módon. A halált megvető bátorság azonban még nem lenne elég, szüksége van öccse, Joey (Jamie Bell) és annak barátnője (Genesis Rodriguez) segítségére is.
Hihetetlen küldetés
[img id=343137 instance=1 align=left img]Az alapsztori biztató, a párkányon való egyensúlyozás pedig különleges izgalmakat ígér, hisz mindannyiunk pulzusa felgyorsul a szédítő mélységek láttán. Ami azonban a Mission Impossible – Fantom protokoll című filmben nemrég sikerült (verítékben fürdetni az összeszorult gyomrú nézőt), az itt a legkevésbé sem. Érthetetlen, miképp lehetett ekkora ziccert kihagyni, de sajnos sikerült. A történetvezetés sem rejteget túl sok feszültséget: a klisék hemzsegnek, a rejtélyek hamar lelepleződnek, az irány pedig kiszámítható. A forgatókönyv nem szűkölködik a hihetetlen, néha a nevetségesség határát súroló megoldásokban, az öccs meg a barátnő jópofáskodása pedig korántsem annyira vicces, mint ahogy azt az alkotók képzelik. A legmókásabb, amikor Joey a veszélyes küldetés kezdetén közli a lánnyal, hogy most még kiszállhat – persze nem teszi –, majd később kiderül, hogy az egész balhé eleve két főre volt tervezve.
Az emberi erőforrás
Ami az alsó középkategóriából felhúzza a filmet, az feltétlenül a remek szereplőgárda. Azért itt is meg kell jegyezni, hogy a leggyengébb láncszem érdekes módon épp a főszereplő, Sam Worthington, aki ugyan mára nagy név, de ezzel a hétköznapi, "a légynek se tudok ártani" ábrázatával érthetetlenül választódik ki lényegesen tökösebb alakításokat igénylő szerepekre (Terminátor – megváltás, A titánok harca, Az adósság, Texas gyilkos földjén, és most). A frizuráját is nehéz megbocsátani. A többiek viszont rendben vannak: Elizabeth Banks a New York-i rendőrség macsóvilágában remekül helytálló Lydia szerepében, Ed Harris arrogáns szállodatulajdonosként, Kyra Sedgwick szenzációhajhász riporterként, valamint a zsaruk: Edward Burns, Titus Welliver és Anthony Mackie.
A férfi, aki túl keveset tudott
A film forgatókönyvének szerzője Pablo F. Fenjves, akiről az IMDb a születési adatain kívül mindössze azt tartja fontosnak közölni, hogy ő volt a szomszédja Nicole Brown Simpsonnak, amikor O. J. '94-ben arra járt. Nos, Fenjves, akinek vélhetően magyar eredetű nevéhez főleg tévéfilmek szkriptjei fűződnek, még dolgozhatott volna ezen a forgatókönyvön, mert kétségtelenül többet ki lehetett volna hozni belőle. Talán Asger Leth rendező sem volt a legszerencsésebb választás, hiszen eddig csupán egyetlen művet jegyez, azt is dokumentumfilm kategóriában hat évvel ezelőttről. És ami még feldobhatta volna a filmet: a mostanában sokszor indokolatlanul alkalmazott 3D-technikának itt lett volna létjogosultsága.
Kinek ajánljuk?
- Akik az Avatarral egyszer s mindenkorra a szívükbe zárták Sam Worthingtont.
- Akik egy akciófilmből sem szeretnék hiányolni a pink push-up melltartót.
- Tériszonyosoknak.
Kinek nem?
- Aki olyan, csak épp hosszabb adrenalinfröccsre számít, amilyenből a Mission Impossible legutóbbi részében ízelítőt kapott.
- Aki szerint Sam Worthingtonnak inkább szociális munkásokat és egyedülálló apákat kellene játszania.
- Aki nem tud átsiklani az irreális megoldások felett.
5,5/10
