A Szomszédok látszólag egy butácska magyar szappanopera, megkeseredett lakótelepiekkel és nyavalygó kisnyugdíjasokkal - szerintem azonban több szempontból is zseniális alkotás! Egyrészt mivel 1987 és 1999 között futott, ez a rendszerváltás és az azután nyakunkba szakadó szabadversenyes vadkapitalizmus egyik leghitelesebb krónikája, ami az MSZMP-kongresszusok, az ellenzéki kerekasztaltárgyalások és a taxisblokád archív híradófelvételei nélkül, a kisember szemszögéből mutatta be, hogy a vörös csillagok leverésén kívül nem sok minden változott meg Magyarországon.

Másrészt Horváth Ádám és csapata nagyon ügyesen játszottak azzal az előnyükkel, hogy a Szomszédok idősebb szereplői évtizedek óta az ország legismertebb, legünnepeltebb sztárszínészei voltak. Mint például A Tenkes kapitányából vagy a Vivát, Benyovszki!-ból ismerős Zenthe Ferenc, akivel több furcsa metapoén is megtörtént a kedvenc magyar teleregényünkben.

Taki bácsi nem ismeri fel Zenthe Ferencet

A 16. epizódban például Vágási Feri és Taki bácsi átmennek Böhmhöz, aki egy kis fehér Junoszty tévén épp Zenthe Ferenc egyik régi slágerfilmjét, az 1954-es 2x2 néha 5-öt nézte fél szemmel, miközben a lakásban tett-vett. Amikor a képernyőn Zenthe épp mint Kerekes András aranykoszorús sportrepülő kezd el énekelni, Böhm felkiált, mennyire szereti ezt a filmet, Taki bácsinak viszont fogalma sincs arról mi ez, és fel sem ismeri Zenthe Ferencet

Vágási Feri viszont ismeri Zenthe Ferencet?

A Szomszédok alkotói a képregénymagazinokat ugyan ördögtől való dolognak tartották (erről korábban itt és itt írtunk), más hazai újságokat viszont előszeretettel mutattak meg a sorozatban amolyan szocialista product placementként. Vagy épp mert nem volt más ötlete a forgatókönyvírónak, és az utolsó pillanatban a kezébe került valami lap.

Az 1989-ben adásba kerülő 45. részben például Vágási Feri a maszek nyomdában, futurisztikus számítógépek között készítette el az Őszidő című újság címlapját:

Mivel Zenthe Ferenc volt az újság címlapján, gondolta, a kimaradt példányokból hazavisz egyet Taki bácsinak és Lenke néninek. A pattogó hangú, szemét főnöke azonban nem engedte elvinni, csak ha a nyugdíjasok kifizetik a kemény 19 forintos árat (összehasonlításképp: a Csodálatos Pókember első száma 1989-ben 38 forint volt, az ugyanebben az évben megjelent Tűzhegy varázslója lapozgatós könyv 63). Feri erre szomorú tirádába kezd: Lenke néniék 3000 forintos nyugdíjból nem engedhetik meg azt a luxust, hogy színes magazinokat vegyenek. Az ugyan nem derül ki, hogy Vágási Feri végig tudta-e, hogy az újságban Zenthe Ferenccel készült nagyinterjú, de szerencsére Taki bácsi végül nem látta meg saját magát az Őszidő címlapján, így nem robbant fel a téridő kontinuum!